Szinte teljesen újra kell értékelni régészetileg az isztambuli Hagia Szophiát

2019. május 3. 08:33 Múlt-kor

A hír Ken Dark és Jan Kostenec projektvezetők idén megjelenő könyvéből derül ki, amely „A Hagia Szophia kontextusba helyezve: a bizánci Konstantinápoly katedrálisának régészeti újravizsgálása” címet viseli. A 2004 és 2018 közötti felfedezéseket dokumentáló műben szó esik számos korábban ismeretlen épület felfedezéséről, valamint a pátriárkai palota kinézetének rekonstrukciójáról és a császár ceremoniális helyének meghatározásáról is.

A katedrális története igen hosszú: 532-ben zavargások közepette elpusztult egy azonos nevű kisebb templom, amelynek pótlására rendelte el I. Justinianus (ur. 527-565) a grandiózus székesegyház megépítését. Az 537-ben elkészült új Hagia Szóphia kupolája 55 méterre nyúlik a föld fölé.

Csaknem egy évezreddel később, 1453-ban az oszmán törökök elfoglalták a várost, és mecsetté alakították az építményt, amelyet ennek következtében az évszázadok folyamán karban tartottak és sajátjukként őriztek. Az Oszmán Birodalom széthullása után Kemal Atatürk Törökországában az épületet szekularizálták, és 1935-ben Ayasofya Múzeumként nyitották meg újra, amely minőségben működik napjainkban is.

Számos felfedezés

„2004 és 2018 közötti terepmunkánk a hatodik századi templom környékén új bizánci építményeket fedett fel attól északra, nyugatra és délre” – írja Dark és Kostenec. Az építmények között vannak „azon fehér márvány udvar nyomai, amely egykor a hatodik századi katedrálist vette körül.” A kutatók ezen kívül azonosítottak egy lehetséges ókori könyvtárat, amely a „nagy csarnok” néven ismert épület alatt helyezkedik el. Mérete alapján ez a könyvtár több ezer tekercset is őrizhetett.

A felfedezések egy része azután történt, hogy a múzeum személyzete restaurálta a székesegyház egyes részeit. E munkálatok során a hatóságok eltávolították az újabb kori vakolatot, ezzel felfedve az alattuk lévő középkori és ókori maradványokat, köztük mozaikokat, falfirkákat, freskókat, szobrokat és csempéket. A kutatók arra is rájöttek, hogy az „északnyugati előcsarnok” néven ismert épületrész a Justinianus által építtetett hatodik századi székesegyház része volt, és nem oszmán kori toldás, mint azt eddig gondolták. „Az a felismerés, hogy az északnyugati előcsarnok a justinianusi templom része azt jelenti, hogy a Hagia Sophia minden korábbi tervrajza hiányos, és tudományos használatukat meg kell szüntetni” – írták a régészek. Dark szerint „Justinianus templomának egy ilyen nagy »új« szakasz felfedezése a Hagia Szophiában előzmény nélküli az utóbbi évtizedekben, és jelentősen megváltoztatja a világhírű épület ismert alaprajzát.”

A császár itt áll

Egy másik épületrészben, az úgynevezett északkeleti előcsarnokban a kutatók egy kör alakú helyjelölőre bukkantak, amely egy porfir nevű vulkáni eredetű kőből készült. Ez jelöli „azt a helyet, ahol a császár állt az egyház egyik szertartása vagy liturgiája alatt. Mivel része a justinianusi Hagia Szophia eredeti, hatodik századi padlózatának, bizonyára azt a pontot jelöli, ahová a császárnak kellett állnia” – mondta el Dark. „Ezáltal talán ez az egyetlen hely, ahol lehetséges beazonosítani, hol állt pontosan a leghíresebb bizánci császár.

A régészek számos fehér márványtömb maradványait is megtalálták, ami arra enged következtetni, hogy az épületet az eddig gondoltnál több ilyen márvány borította. „Ez egészen más külsőt kölcsönözhetett az épületnek megépítésekor az elmúlt évszázadok vörös téglás és festett vakolatos ábrázatához képest” – írták. „A templom körülötti terület és az épület külső falainak fehér márványlapokkal való befedése az épületre és arról vissza is verhette a fényt, aminek köszönhetően messzebbről is jól láthatóvá válhatott, és az erős napsütésben már-már világíthatott” – tették hozzá.

További felfedezések várnak

Nagy valószínűséggel jócskán van még feltárni való a székesegyházban és környékén – állítják a kutatók. Jelenleg azt sem tudják biztosan megmondani, mennyi nyersanyag és munkaóra mehetett a Hagia Szophia felépítésébe. Míg a komplexum számos része továbbra is feltáratlan, ami akadályozza a pontos felmérést, annyi bizonyos, hogy óriási erőbefektetést igényelt a katedrális felhúzása. „Az építkezés léptéke akkora, hogy kevés összehasonlítási alap létezik, ha egyáltalán van ilyen, a késő ókorból” – írta Dark és Kostenec.