Szinte mindent túléltek a pokolmacskák, a világháború amerikai vadászrepülői
2024. október 25. 09:05 Múlt-kor
Hiába gyújtották fel vagy találták el a motorját, a második világháború legsérülésállóbb vadászgépe, a Grumman F6F Hellcat – az ellenséget a végletekig demoralizálva – szinte mindent túlélt. A jellegzetes formájú gépet bárki azonnal felismerte, és bár esztétikailag nem magaslott ki – akár angolszász, akár német – társai közül, jóval nagyobb biztonságot nyújtott, mint „csinosabb” ellenlábasai. A vadászgéptípus kulcsszerepet játszott abban, hogy az amerikai hadsereg a csendes-óceáni hadszíntéren győzelmet aratott Japán felett, a második világháború után pedig még atomkísérletek során is bevetették.
A Vadmacska bátyja
Az amerikai flotta 1941 nyarán kötött szerződést a Grumman vállalattal a csendes-óceáni hadszíntéren a lehetőségekhez képest sikerrel harcoló, ám a számos tekintetben jobb műszaki adottságokkal rendelkező japán Mitsubishi A6M Zero vadászrepülőgépekkel szemben a győzelem kivívására alkalmatlan F4F Wildcatek leváltására szánt, repülőgéphordozóról indítható vadász megtervezésére.
A gépet a Wildcat javított verziójaként képzelték el, ám a japán gépekről készült, a cég vezetőihez is eljuttatott hírszerzési adatokból kiderült, hogy a tervezés előtt álló vadászoknak az eredetileg tervezettnél nagyobb mértékben kell felülmúlniuk a Wildcateket. A Grumman vállalat a tervek elkészültét követően, 1942 tavaszán megkapta az engedélyt az XF6F-1 prototípus megépítésére.
A feladat az volt, hogy egy, a Wildcatnél gyorsabb, nagyobb hasznos terhelésű gépet hozzanak létre, amely nagy távolságok megtételére alkalmas. A 10,16 méter hosszú, 4,4 magas repülőgépek gyártására a New York állambeli Long Islanden, Bethpage városában egy teljesen új üzemet építettek. Mivel az acélszerkezetek ebben az időben hiánycikknek számítottak, ezeket egy lebontásra ítélt New York-i villamosvonal sínjeiből és oszlopaiból készítették.
A Hellcat névre keresztelt, továbbfejlesztett, R-2800-as Pratt & Whitney Double Wasp csillagmotorral felszerelt XF6F-3-as jelzésű repülőgép félelmetes adatokkal rendelkezett: percenkénti emelkedőképessége meghaladta az ezer, szolgálati csúcsmagassága pedig a 11 ezer métert. Üzemanyagtartályaiban (a póttartállyal kiegészítve) több mint 1,5 ezer liter benzin fért el, ami közel 2500 kilométeres táv megtételére tette alkalmassá a Hellcatet. Ez a Wildcat hatótávolságának mintegy kétszerese volt.
Az amerikai haditengerészet F6F vadászrepülői 1942 júliusában
A pilóta biztonságát a golyóálló szélvédő mellett közel 100 kilogramm páncél is szavatolta. A fegyverzetet hat 12,7 milliméter űrméretű (.50-es kaliberű) Colt-Browning nehézgéppuska alkotta, darabonként 400 lőszerrel. A Hellcat üresen 4,1 tonnát, teljesen feltöltve 6,9 tonnát nyomott.
A leggyorsabb változat, az XF6F-6-os végsebessége 417 mérföld/óra volt. A tágas kabinnal rendelkező Hellcat mindemellett könnyen kezelhető volt, így a kezdők is jól boldogultak a géptípussal. Nem véletlen, hogy a Grumman cég a második világháború végéig nem kevesebb, mint 12 275 Hellcatet gyártott le.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
