„Niitaka jama nobore!” (Mászd meg Niitaka-hegyét) – adta ki a parancsot 1941. december 7-én röviddel éjfél után Jamamoto admirális a már 11 napja kihajózó hat japán anyahajónak, amelyen 408 vadászgép várta, hogy felszálljon. A gyanútlan és teljesen elővigyázatlan amerikaiak elképedve látták, amint a Csendes-óceán közepén fekvő Hawaii-szigeteken lévő katonai támaszpontjuk fölé 7.48-kor 183 ellenséges gép száll, amelyet néhány perccel később újabb 171 vadászgép váltott fel. A radaron már korábban feltűnő pontokat a tiszt teljes bizonyossággal a már várt B-17-es köteléknek hitte. Az amerikai veszteség elsőre óriásinak tűnt: 188 repülőgép és 4 csatahajó semmisült meg, 2386 ember meghalt, míg japánoknak jóval szerényebb volt a veszteségük: 29 repülő és 55 pilóta. Az ázsiai birodalom azon terve, hogy az Egyesült Államok csendes-óceáni flottáját több évre kiiktassa, azonban mégsem vált be, ugyanis a túlzott japán óvatoskodás miatt elmaradt az infrastruktúrát és az üzemanyagraktárakat elpusztító harmadik hullám, valamint a fő támadási célpontnak tekintett három amerikai repülőgép-hordozó sem tartózkodott a kikötőben. Ennek ismeretében viszont kérdéses, hogy volt-e így értelme a támadásnak. Egy dolgot bizonyosan elértek a japánok: Amerika háborúpárti lett. Színezett fényképeken mutatjuk be a Pearl Harbor-i pusztítást, továbbá a meglepetésszerű támadás első pillanatait japán szemszögből.