Szigorúsága ellenére is megszerette az egész ország Öveges professzort
2022. november 10. 18:00 Kulcsár Ádám
„Halkabban, maga nem légvédelmi ágyú!”
A nem mindennapi tanár azonban betegesen félt a bacilusoktól. A tantermi ajtó előtte való kinyitása az aktuális hetes legelső feladatai közé tartozott, amennyiben ez nem történt meg, Öveges kisujjal próbálta a baktériumoktól hemzsegő kilincs legkisebb felületét megérintve kinyitni a nyílászárót. Félelme miatt nem szívlelte azokat sem, akik jelenlétében köhögtek vagy tüsszentettek, mindezt az önfegyelem hiányának tekintette.
A bemutatkozás alkalmával szokásos kézfogást, ha tehette, igyekezett elkerülni, s hátrakulcsolt kézzel és egy meghajlással köszöntötte az ismeretlent. A sokszor félénk természetű Öveges nem szerette a hangos beszédet sem. Ha egy nebuló hangosabban válaszolt a kérdésére, azonnal figyelmeztette őt: „halkabban, ides fiam, halkabban, maga nem légvédelmi ágyú!”
Munka napkeltétől napnyugtáig – csak az ebédszünetekben volt megállás
Hóbortjai ellenére diákjai rendkívüli módon szerették. Nemcsak a könnyed, egyszerű magyarázási stílusa miatt, hanem mert legtöbb idejét velük töltötte. Télen a tatai tó jegén gyakran feltűnt a tanítványok gyűrűjébe burkolózó reverendás korcsolyás alak.
Fizikai kísérleteit Öveges szabadidejében sem szüneteltette: két keresztbe fektetett botra egy pokrócot feszítve hajtatta magát előre a széllel a befagyott jégpáncélon, melynek néha rossz vége lett: „egyszer rosszul fogta be a szélirányt, s a szél a jéghez vágta, futottunk oda, fölszedtük, s leporoltuk a havat a kabátjáról” – emlékezett vissza egyik volt diákja. A sportolást nagyon szerette: a jégvitorlázáson kívül gyakran kerékpározott, úszott és tornászott, amely az egészségi állapotán is meglátszott: életében mindössze egyszer volt beteg.
Magabiztosságát csak egy tüsszentés vagy egy köhintés törhette meg
Az 1930-as évek közepén egy tankönyvkiadó kereste fel a piarista tanárt, hogy megbízza a gimnáziumok számára egy fizika oktatására alkalmas összefoglaló megírására. Könyve annyira jól sikerült, hogy bár katolikus iskoláknak szánták, nem egy állami iskola is rendelt belőle.
A Kis fizika olyan gyakorlatiasan tárgyalja az atomkorszak előtti, de már rohamléptekben fejlődő tudomány témáit, hogy az 1960-as, 1970-es évek egyetemistái is előszeretettel forgatták a rongyossá olvasott, de igényesen megszerkesztett Öveges-műveket, melyeknek legfőbb sajátossága, hogy a szerző nem fecseg feleslegesen, hanem lényegre törően, a korosztályos igényeket szem előtt tartva, röviden vázolja fel a tudnivalókat.
Az 1940-es évek elején a budapesti piarista gimnáziumba került. A főváros ostromát egy szerzetesi óvóhelyen töltötte. Visszaemlékezései szerint az Erzsébet híd néhány méterre tőlük robbant fel, ám a több tucatnyi robbanás között ezt észre sem vették.
„Aki nem tudja elmondani azt, amit tud, úgy, hogy egy utcaseprő is megértse, az maga sem érti igazán.”
A kommunista rendszer egyházellenessége miatt kénytelen volt megválni piarista reverendájától, s elöljárói engedéllyel 1946-tól a József Nádor Műegyetem Gazdasági Szaktanárképző Intézetében tanított, majd a Budapesti Pedagógiai Főiskola fizika tanszékvezető főiskolai tanára lett. 27 éves gimnáziumi oktató munkája lezárásaként 1945-ben érettségi elnöknek hívták meg, ám az érettségizők fele matematikából vagy fizikából megbukott, így többé egy iskola sem hívta meg Övegest elnöknek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
