Szerelmi varázslatot tartalmaz a most megfejtett rejtélyes egyiptomi papirusz

2018. október 8. 12:45 Múlt-kor

A franciaországi Strasbourgi Egyetem kutatója, Dr. Korshi Dosoo elmondta: az írás „értelmezhető egy olyan szertartás reprezentációjaként, amely két szeretőt hivatott egyesíteni.” Elemzése „párhuzamokat von más hasonló papiruszleletekkel és a kor ismert rituáléival, arra utalva, hogy ez egy két ember közötti szerelemre, és talán védelemre szolgáló recept volt.”

A papiruszon lévő kép két madárszerű lényt ábrázol, amelyek össze vannak kötve – az őket összekötő dolog első ránézésre egy fallosznak tűnik, de lehet egy lánc is, mondta Dosoo. A szövegtöredék kopt nyelven íródott – ez a nyelv az ókori egyiptomi nyelv legkésőbbi változata, amely a görög betűk és a hieroglif írásból kialakult démotikus írás jeleinek keverékét használja.

A szöveg már a kereszténység egyiptomi elterjedése után keletkezett, azaz nem a klasszikus egyiptomi vallás elemeiből építkezik. A Dr. Dosoo által megfejtett egyik kifejezés például úgy hangzik: „Felszólítalak téged (…) aki Krisztus, Izráel istene”, az ezt követő szövegben pedig ez áll: „fel fogod oldozni (…) Ádám minden gyermekét”. Emellett említi a szöveg Ahitófel bibliai szereplőt, Dávid király tanácsadóját, aki elhagyja ura oldalát, és átpártol annak lázadó fiához, Absalomhoz. Ez Dosoo szerint „arra utal, hogy a varázsige az ilyen rossz befolyás elhárítására való”.

„Az Egyiptomból származó keresztény írások, amelyek említenek szerelmi varázslatokat, gyakran utalnak arra, hogy a probléma nem az, hogy a nő nem szereti a férfit, hanem az, hogy nem fér hozzá – vagy azért, mert hajadon lány, akit rejteget a családja, vagy azért, mert már más házastársa” – mondta el Dosoo.

Több más részlet is jelzi, hogy szerelmi varázslatról van szó. Az egyik, hogy a két alak egymás felé néz. Említ továbbá a szöveg egy egzotikus szarvaspézsmából készült illatszert is, amelyről akkoriban úgy gondolták, összehozza a szerelmeseket. A papiruszhoz azonban tartozik egy, még a tartalmánál is nagyobb rejtély – senki sem tudja, miként, mikor, vagy miért került az ausztráliai Sydneybe, a Maquarie Egyetemre, annak körülbelül 900 papiruszt tartalmazó gyűjteményébe. A gyűjtemény nagy része 1972 és 1985 között került az egyetemhez. A legtöbbet Anton és Michael Fackelmann osztrák régiségkereskedőktől vásárolta az intézmény. A szakértők több éve igyekeznek megfejteni a gyűjtemény papiruszainak tartalmát.

A szövegtöredék lehetséges, hogy a 2014-ben már vizsgált, „A szertartásos erő kézikönyve” címet viselő mű egy korábban ismeretlen részlete lehet. A „kézikönyv” egy 1300 éves, szintén kopt nyelvű irat, amely tartalmaz szerelmi varázslatokat, a gonosz kiűzésére szolgáló igéket, és a nádvágó láz, azaz a leptoszpirózis (a korban gyakorta halálos kimenetelű betegség) gyógyítására szolgáló szertartás leírását is.

Az ausztrál egyetem két professzora, Malcolm Choat és Iain Gardner egy 2014-es interjúban elmondták, „a kézikönyv egy komplett, 20 oldalas pergamenkódex”, amely „bőbeszédű megszólítások hosszú sorával kezdődik, amelyek rajzokkal és hatalommal bíró szavakkal végződnek. Ezeket több előírás, illetve varázslat követi, amelyek a szellemek általi megszállást, valamint különféle betegségeket gyógyítanak, vagy sikert hoznak a szerelemben és az üzletben.” Más emberek irányítására való szertartást is tartalmaz a könyv – ehhez két szög felett kell elmondani a megfelelő igét, majd beleverni őket az illető jobb, illetve bal ajtófélfájába.

A „kézikönyv” felhasználói nem feltétlenül kellett, hogy papok vagy szerzetesek legyenek. „Úgy sejtem, voltak különféle rítusokat gyakorló személyek a papságon és a szerzeteseken kívül is, de azt, hogy pontosan kik voltak, elrejti előlünk az a tény, hogy az emberek általában nem akarták, hogy 'varázslókként' ismerjék őket” – mondta Choat.