Szerelme holttestével élt hét éven keresztül egy férfi Floridában az 1930-as években

2018. október 12. 11:46 Múlt-kor

Tanzler életútja már ezt megelőzően is meglehetősen különös volt. Az 1877-ben Drezdában született férfinak (nevét eredetileg Tänzlerként írta) gyermekkorában állítása szerint látomásai voltak, melyek során meglátogatta távoli halott őse, Anna Constantia von Cosel grófnő (1680-1765), II. (Erős) Ágost lengyel király szeretője. A grófnő a látomás során megmutatta Tanzlernek jövendőbeli igaz szerelme arcát, amelyet a férfi – mint mondta – egész életére megjegyzett.

Tanzler a 20. század elején Ausztráliába ment, ahonnan tovább szeretett volna állni a Csendes-óceán valamely szigetére, azonban végül technikusi képesítést szerzett, és tíz éven át Ausztráliában maradt. Az első világháború kitörésével más német állampolgárokhoz hasonlóan a hatóságok internálták, és a háború végével sem engedték lakhelyére visszatérni. A többi internálttal együtt a semleges Hollandiába szállították, ahonnan aztán visszatért Németországba.

1920 körül feleségül vette Doris Anna Schäfert, akitől két lánya született. 1926-ban az Egyesült Államokba, Florida államba emigrált, ahová rövidesen követte családja is. A félsziget középső részén lévő Zephyrhills városban telepedtek le, 1927-ben azonban Tanzler az Egyesült Államok legdélebbi pontját jelentő Key West szigetén vállalt munkát egy kórházban röntgentechnikusként, hátrahagyva családját.

1930. április 22-én Tanzler felismerte az arcot, amelyet halott őse mutatott látomásaiban: egy 21 éves egzotikus szépség, a kubai származású Maria Elena Milagro de Hoyos volt az. A férfi azonnal beleszeretett a sötét hajú, világos bőrű lányba, akit édesanyja hozott a kórházba. Tanzler kiemelt figyelemben részesítette őket a kezelés során. Idővel megkísérelt a család bizalmába férkőzni: orvosnak adta ki magát, és elkezdte a von Cosel megjelölést is használni nevében, utalva nemesi származására – azt állította, a von Cosel grófi cím örököse (ez nem volt igaz, a címet Constantia számára hozta csupán létre II. Ágost).

Különféle praktikákkal igyekezett meggyógyítani az időközben az orvosok által tuberkulózissal diagnosztizált de Hoyost, miközben ékszerekkel, ruhákkal és más ajándékokkal is elhalmozta, és egyes beszámolók szerint szerelmet is vallott neki. De Hoyos nem viszonozta az 56 éves férfi érzelmeit, azonban ő is elhitte állításait, és alávetette magát kezeléseinek. A lány egyébként hivatalosan házas volt –  még 1926-ban hozzáment egy Luis Mesa nevű férfihoz, aki azonban elhagyta, miután elvetélt gyermekükkel.

Sem Tanzler, sem a valódi orvosok nem tudtak javítani de Hoyos helyzetén: 1931. október 25-én meghalt. Tanzler valódi gavallérként viselkedett a családdal, és egyedül állta a temetés költségeit – egy felszíni mauzóleumot építtetett de Hoyos számára a temetőben. Eltitkolta azonban a család elől, hogy volt kulcsa a sírhoz, amelyhez ezután csaknem minden éjjel ellátogatott. Többen is láttak esténként a mauzóleum körül, ezek a szemtanúk azonban csupán Tanzler romantikus szellemének tudták be ezt a viselkedést.

1933 áprilisában aztán Tanzler az éj leple alatt eltávolította de Hoyos holttestét a mauzóleumból, és egy játékkocsin húzta el észrevétlenül otthonáig, ahol egyfajta „laboratóriumot” rendezett be a holttest tartósításához. Az oszló hulla csontjait drótokkal erősítette egymáshoz, a belső szervek helyét rongyokkal tömte ki a test alakját megőrzendő, üvegszemeket helyezett a szemgödrökbe, és a leváló bőrdarabokat viaszba és glettbe áztatott selyemszövettel pótolta. De Hoyos leváló skalpját egy saját készítésű parókával helyettesítette, amely a lány valódi haját tartalmazta – a nagy mennyiségű hajat még halála előtt gyűjtötte össze édesanyja, és ajándékozta Tanzlernek a temetés után. Saját állítása szerint Tanzler egy űrhajót is akart készíteni, amellyel a légkör magasabb részeibe szállítja de Hoyas holttestét, ahol a sugárzás helyreállító hatással lesz rá.

A városban sokaknak feltűnt, hogy Tanzler rendszeresen vásárol női parfümöt és ruhákat, így azt hitték, egy ismeretlen nővel randevúzik – egyesek még azt is látni vélték, hogy egy női alakkal táncol esténként házában. A valóságban azonban a férfi de Hoyos holttestét öltöztette a ruhákkal, a nagy mennyiségű parfümöt pedig a lassan oszló holttest szagának elfedésére használta. A drótoknak köszönhetően tetszőleges testhelyzetbe tudta állítani a hullát, amellyel úgy viselkedett, mintha élő ember lenne – táncolt vele, énekelt és főzött neki, és mellette aludt az ágyban. Későbbi, meg nem erősített beszámolók szerint nekrofil aktusokra is sor került (az 1940-es boncoláson részt vett két orvos évtizedekkel később, 1972-ben állította egy interjúban, hogy Tanzler egy papír csövet helyezett a holttest hüvelyébe e célból, bizonyíték azonban erre nincs).

Tanzler környezete és de Hoyos családja mit sem sejtett, mígnem 1940-ben de Hoyos nővére, Florinda fülébe jutott, hogy a városban az a hír járja, húga holtteste Tanzlernél lehet. Florinda felkereste a férfit lakásán, ahol megrökönyödésére felfedezte, hogy az hét éve halott húgának maradványaival él. Az elkeseredett Florinda értesítette a hatóságokat, Tanzlert pedig letartóztatták. A hatósági pszichiátriai vizsgálat arra jutott, Tanzler bíróság elé állítható, és megvádolták „szándékosan és aljas indítékból elkövetett sírhely-rongálással és holttest engedély nélküli eltávolításával”, azonban az 1933-ban elkövetett bűncselekmények 1940-re elévültek, így az eljárást megszüntették.

A média természetesen azonnal felkapta az ügyet, a sajtóorgánumok reakciója azonban mai szemmel nézve a valóságtól teljesen elrugaszkodott volt: mind a megjelent cikkek, mind az általános közvélemény szimpatizált Tanzlerrel, akit egyfajta romantikus különcnek tekintettek, és a legkevésbé sem hibáztatták tettéért. A tartósítás címén toldozott-foldozott holttestet ki is állították a nyilvánosság előtt egy temetkezési vállalkozásban, ahol csaknem 7000 ember volt rá kíváncsi. Elena de Hoyos maradványai végül visszakerültek a temetőbe – egy jelöletlen sírban lettek elhelyezve, a további érdeklődést és háborgatást megelőzendő. Egyes későbbi önjelölt kutatók szerint valójában egy másik holttestet temettek itt el, de Hoyosé pedig visszakerült Tanzlerhez, ez azonban gyakorlatilag lehetetlen.

Tanzler 1944-ben elköltözött Key Westről családja lakhelye, Zephyrhills közelébe (a híresztelések szerint idős korában felesége támogatta anyagilag). Itt írt egy önéletrajzot, amely a „Fantastic Adventures” című, fantasztikus történetekkel és más szenzációhajhász anyagokkal foglalkozó ponyvamagazinban jelent meg 1947-ben. 1950-ben megkapta az amerikai állampolgárságot, hivatalos papírjain Carl Tanzler von Cosel néven szerepelt. Miután elvették tőle a holttestet, egy de Hoyos halálakor készült halotti maszkot felhasználva készített egy, a lány arcával rendelkező életnagyságú bábut. Ezt 1952-es haláláig a lakásán tartotta, és vélhetően hasonlóképpen viselkedett vele, mint korábban a holttesttel (egyes beszámolók szerint Tanzler holttestét a bábu karjaiban találták meg).