Szent László törvényei tovább erősítették a magyarországi kereszténységet
2024. július 29. 19:05 Múlt-kor
Háborúk királya
Fiai, Géza, László és Lampert ekkor elismerték Salamon királyságát, akit meg is koronáztak újból 1064-ben Pécsen. Bár eleinte közös hadjáratokat is indítottak (például a besenyők és a délről fenyegető bizánciak ellen), 1070-re megromlott a viszony Salamon és a Béla-fiak között, ezért az 1070-es évek elején újabb belháború zajlott.
Miután Mogyoródnál döntő csatát nyertek Salamon ellen, Gézát Fehérváron királlyá koronázták, miközben Salamon az ország nyugati végeire szorult vissza.
Géza Salamon német-római orientációjával szemben a bizánci szövetséget választotta, egyes források szerint ekkor kapta Dukász Mihály császártól a mai Szent Korona alsó elemét képező „görög koronát”. 1077-ben a szűkszavú beszámolók szerint ismeretlen betegségben halt meg, ekkor lépett helyére öccse, László.
László malmára hajtotta a vizet, hogy Salamon az évtized végére két tűz közé került az apósa, IV. Henrik császár és másik támogatója, VII. Gergely pápa között zajló invesztitúraharc miatt.
László ekkoriban a Henrik ellenében fellépő Rajnai Rudolf sváb herceg lányát, Adelhaidot vette feleségül. A párnak három lánya született, közülük csak az elsőszülött, a későbbi bizánci császárné Szent Piroska neve maradt fenn.
Bár Henrik végül legyőzte Rudolfot, a pápával folytatódó konfliktusa okán továbbra sem tudott hathatós támogatást nyújtani Salamonnak, aki 1081-ben tisztességes ellátásért cserébe lemondott trónjáról.
László ebbe beleegyezett, azonban Salamon csakhamar ismét összeesküvést szőtt ellene – László Visegrádon börtönbe záratta, de Imre herceg és Gellért püspök 1083-as szentté avatása alkalmából kegyelemben részesítette, és szabadon engedte.
Salamon továbbra sem nyugodott bele helyzetébe, és besenyő segítséggel próbálta visszaszerezni trónját. Miután László többször vereséget mért rá, vélhetően 1087-ben, a besenyők oldalán egy bizánciak elleni kalandozás során vesztette életét.
I. László koronázása (Képes krónika)
A róla szóló legenda szerint ezzel szemben szabadon engedése után békésen letelepedett a horvátországi Pólában, ahol vezeklő életet élt, és egy állítólagos sírköve is megtalálható.
Miután Salamon már nem fenyegette hatalmát, László fokozatosan a Balkánra összpontosította külpolitikáját, és nővére, a megözvegyült Ilona – Zvonimir horvát király korábbi felesége – hívására haddal vonult a délnyugati szomszéd meghódítására.
A horvátok által királlyá választott Svačić Péter többször megkísérelte elűzni László erőit (a terület kormányzását testvére, Géza fiára, Álmos hercegre bízta), ez azonban tartósan sosem sikerült az utolsó horvát nemzetiségű horvát királynak.
László további, kevésbé tartós hódításokat is véghezvitt a Balkánon, majd a kunok betörését követően a Kijevi Rusz ellen folytatott büntetőhadjáratot.
Élete végén, 1095-ben Konrád brünni morva hercegnek indult segítséget nyújtani a cseh trónviszályban, amikor a cseh–magyar határ közelében, Nyitrán elhunyt. Utóda I. Géza fia, Kálmán lett, aki hosszasan hadakozott bátyjával, Álmos herceggel a trónért.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
