Százak vesztették életüket, mire a hatóságok elismerték, hogy San Franciscóban pestisjárvány dúl
2019. november 20. 16:50 Múlt-kor
A 19-20. század fordulóján a világot egy, a középkori fekete halálnál kevésbé híres pestisjárvány szorongatta, amely Kínából kiindulva számos kikötővárosban ütötte fel a fejét több kontinensen. Amikor 1900 márciusában egy 41 éves San Franciscó-i lakos, Wong Chut King egy különösen borzalmas tüneteket előidéző betegségbe halt bele, sokan aggódni kezdtek, hogy a pestis elérte az Egyesült Államokat is.
Halálos veszély
Miután megvizsgálta a King boncolása során vett mintákat, a város Tengerészeti Kórházszolgálatának (Marine Hospital Service) vezetője, Dr. Joseph J. Kinyoun megerősítette a félelmeket: a járvány megjelent Kaliforniában. Arról ma is kevés szó esik, hogy a fertőző betegség valójában azóta sem hagyta el a térséget.
King halála jelezte az Egyesült Államok első pestisjárványának kezdetét. Ennek során legalább 280 ember fertőződött meg a halálos betegséggel, és az elkövetkező nyolc év során legalább 172-en bele is haltak (a tényleges számok mindkét esetben magasabbak is lehetnek).
A betegséget valószínűleg a már érintett területekről – legfőképpen Ázsiából – Kaliforniába befutó, patkányoktól hemzsegő gőzhajók valamelyike hurcolta be. A lakosság figyelmeztetése helyett azonban a városi és állami hatóságok – köztük Kalifornia kormányzója – inkább tagadták a veszély létezését.
Veszélyes a gazdaságra
Az ügy eltussolásának részben gazdasági oka volt. Mind San Franciscóban, mind az állam fővárosában, Sacramentóban attól féltek a hatóságok, hogy ha híre megy a járványnak, az negatív hatással lenne az állam gazdaságára.
A legnagyobb veszélynek Kalifornia 40 millió dolláros friss gyümölcs- és zöldségipara volt kitéve, amely erősen függött az idénymunkától, azaz a máshonnan az államba érkező emberek munkaerejétől.
Kalifornia vezetői megszerezték az országos tisztifőorvos beleegyezését és együttműködését is, hogy elhallgathassák az ügyet. A hivatalos csend arra is jó volt, hogy aláássák a pestis megjelenését megállapító főorvos, Dr. Kinyoun pozícióját.
Míg közegészségügyi alkalmazottként Kinyoun szeme előtt elsősorban a betegség terjedésének megakadályozása lebegett, a helyi politikusok, vállalkozók és sajtóorgánumok érdeke a főorvos szavahihetőségének megkérdőjelezése volt.
Ebben a legtöbb eredményt természetesen a sajtó tudta elérni. Sorra jelentek meg olyan cikkek, melyek Kinyoun orvosi végzettségét vonták kétségbe, és azzal is vádolták, hogy az egész „hisztériakeltés” azt szolgálja, hogy a főorvos közpénzhez férhessen hozzá.
Egyes írások egészen abszurd vádakat is megfogalmaztak, mint például hogy maga Kinyoun fecskendezte a holttestekbe a pestisbaktériumot, hogy hősként állítsa be magát.
A nagyvállalkozók és a politikusok is megtették a magukét Kinyoun ellehetetlenítése érdekében. Sacramentóban az állami szenátus egyik tagja felszólalásában kijelentette: Kinyount fel kellene akasztani azért, amit művel.