Szándékos kegyetlenséggel neveltek engedelmes katonákat a spártai gyermekekből
2020. szeptember 10. 18:32 Múlt-kor
Nem voltak legyőzhetetlenek
Az agogé által megalapozott együttműködés és stabilitás azonban „egyfajta ridegséget is eredményezett” Hodkinson szerint. A spártaiak minden hatékonyságuk ellenére viszonylag korlátozott számú harctéri eljárást ismertek, és ha ezek nem váltak be, nem volt „B-tervük”.
A fennálló viszonyok merev elfogadása, amire az oktatási rendszer nevelte őket, megnehezítette a spártaiak számára a társadalmukban jelentkező gondokkal való szembenézést – ezek legfőképpen a csökkenő lakosságon belül egyre növekvő vagyoni, azaz földtulajdonbeli egyenlőtlenséget jelentették.
Spárta késői időszakában az elsőszülött gyermekek kizárólagos öröklési joga miatt egyre kevesebb család birtokolta a földterület egyre nagyobb részét, és egyre kevesebben tudták magukat ellátni a szükséges hadifelszereléssel is.
„Idővel olyan fogalmi korláthoz vezetett, hogy a spártaiak nem tudtak elképzelni másmilyen életet” – magyarázta Reiter. „Ez rendkívüli mértékben megnehezítette az újítások elfogadását mind a háborúban, mind a politikában.”
A spártaiakat annyira legendásan erőssé és keménnyé faragó rendszer végül vesztükben is közrejátszott: Kr. e. 371-ben Thébai városállam csapatai döntő vereséget mértek a spártai seregekre a leuktrai csatában, főként szokatlan lovassági manőverek segítségével.
A spártai hadrend túlságosan kötött volt ahhoz, hogy megfelelő ellenlépéseket tegyen, és e csatavesztés megtörte a városállam katonai hegemóniáját a görög világban. A spártai harcosok hírneve azonban fennmaradt évezredeken át, méltó emléket állítva erejüknek és állhatatosságuknak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
