Szamurájok tanították harcművészetre a rendőröket a 19. század végi Japánban
2016. február 10. 08:26
A 19. század végén a japán rendőrök egy szamuráj által írt könyv segítségével tanulhatták meg azokat a harcművészeti fogásokat, amelyek segítségével könnyebben elbánhattak a bűnözőkkel. Az 1888-ban írt munkából többek között megtudhatták, hogyan kötözzék össze a garázdálkodók kezét egy papírszalag segítségével, valamint azt is, milyen módon lehet a gyanúsított fölé kerekedni anélkül, hogy megölnék.
A szamurájok felfedik titkaikat
A számos illusztrációt tartalmazó kézikönyv abban az időszakban készült, amikor a korábban számos kiváltsággal rendelkező szamurájok az ország nyugati mintára történő átalakítását célul kitűző Meidzsi-restaurációnak köszönhetően elveszítették egykori privilégiumaikat (társadalmi tekintélyük azonban megmaradt). A szamurájokat a harcművészetekre korábban titkosan tanító iskolák így már hajlandóak voltak nyilvánosságra hozni módszereiket. A könyv 16 japán harcművészeti iskola közreműködésével született meg.
A munka elején egy Ohara Sigeja nevű szamuráj felhívta a rendőrtiszttanoncok figyelmét arra, hogy a technikákat úgy használják, hogy a gyanúsítottaknak ne okozzanak felesleges fájdalmat. „A mennytől kapott dolgokat nem szabad elpazarolnunk, vagy gondatlanul felhasználnunk. Az élet értékes. A könyörület és a jóindulat útján kell járni. A bűncselekményt kell gyűlölni, nem az embert. Mindennek a törvény betartásán kell alapulnia” – vázolta fel életszemléletét a szamuráj.
Eric Shanan, a könyv angol fordítója kiemelte, hogy a munka a harcművészetek iránti lanyhuló érdeklődés közepette született meg. Míg korábban csak egy meghatározott kör ismerhette meg a harcművészetek titkait, ekkoriban bárki számára elérhetővé váltak a legféltettebben őrzött fortélyok is. Az illusztrációkon a rendőröket gyakran karddal felszerelkezve ábrázolják, lőfegyver sem a hatósági személyek, sem a támadók kezében nem bukkannak fel. A szerző, Hiszatomi Tecutaró tanácsa szerint a rendőr bal kezét folyamatosan kardja markolatán, a „cukán” kellett tartania.