Švejk megalkotója alapította a történelem egyik első viccpártját

2024. január 3. 09:05 MTI

Matematikatanár apja korán meghalt, ezért Hašeknek fiatalon munkába kellett állnia. Kezdetben banktisztviselőként kereste kenyerét, de mivel munkahelyén ritkán mutatkozott, elbocsátották. Megpróbálkozott a kutyakereskedéssel is, és – miután már 17 éves korától jelentek meg szatirikus írásai – publicisztikából, irodalomból próbált megélni. Bejárta a Monarchiát, Bajorországot és a Balkán tájait, Prágába visszatérve a bohémvilág ismert alakja lett.

Újságíróként anarchista kiadványokat szerkesztett, 105 álnéven 73 lapban mintegy 1200 írást tett közzé, támadva az állami és egyházi intézményeket, a rend és elégedettség polgári illúzióit. 1911-ben A Törvény Keretein Belül Működő Mérsékelten Haladó Párt elnevezéssel provokatív álszervezetet alakított, amely a rabszolgaság visszaállítását, a házmesterek államosítását, az állatok rehabilitálását és hasonló kérdések rendezését követelte, a pártkasszába befolyt pénzt pedig kocsmázásra fordította. Kocsmai incidensei miatt megjárta a rendőrségi fogdákat, itt szerzett tapasztalatait írásaiban hasznosította.

Hašek portréfotója

Az első világháború idején, 1915-ben behívták a Monarchia hadseregébe, ahonnan gyorsan átszökött az oroszokhoz. Először a cári csapatok oldalán harcoló Csehszlovák Légióhoz csatlakozott, majd átállt a bolsevikokhoz. Kommunista propagandaanyagokat írt, orosz, lengyel, magyar, német és francia nyelvtudása révén internacionalista csapatokat toborzott a Vörös Hadsereg számára. Irkutszkban háromnyelvű lapot szerkesztett, kiadta az első burját nyelvű folyóiratot, végül az 5. szibériai hadsereg politikai osztályának parancsnokhelyettese lett. 1920-ban orosz feleséggel az oldalán tért haza Prágába, miközben még az elsővel kötött házasságát sem bontották fel.

A cseh fővárosban nemkívánatos személynek, hazaárulónak és bigámistának minősült, műveinek nem talált kiadót. A kudarcok miatt visszasüllyedt önpusztító, bohém életmódjába, beteg szívével bajlódva, kórosan elhízva vonult vissza a dél-csehországi Lipnice faluba, hogy nekilásson fő műve, a Švejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban című könyve megírásának.

A szeretetre méltó, együgyű Švejk alakja 1912-ben, a Švejk, a derék katona és egyéb különös történetek című könyvében bukkant fel először, de világhíressé az I. világháború után megjelent regény tette. A Švejk a német fordítások révén szerezte világhírét, azóta már hatvan nyelvre fordították le, magyarul Párizsban, illetve Kolozsvárott jelent meg először.

Josef Švejk szobra Przemyślben, Lengyelországban (Wikipedia / Marcin Konsek / CC BY-SA 4.0)

Hőse, a derék katona, csupa ellentmondás: nem tudni, ostoba-e vagy csak zseniálisan tetteti butaságát, bölcs, vagy bohóc, tudatos anarchista forradalmár vagy az egyetlen józan ember egy őrült világban, a megalkuvást vagy a túlélést testesíti-e meg? Švejk csak védekezik az elnyomás ellen, engedelmeskedik és alkalmazkodik, sorsa azonban kiszámíthatatlan szeszélyességgel fordul jóra vagy rosszra. Közben folyamatosan anekdotázik, ontja a történeteket és a példázatokat környezete számára, türelmesen viseli a megpróbáltatásokat, sajátos naivitása, realista bölcsessége leleplezi a hadsereg és a háború abszurditását. Alakja a tekintélyuralmat, a militarizmust és a fanatizmust kigúnyoló kisember jelképe lett, aki a dolgok komolyan vételével, sokszor éppen túlteljesítésével bizonyítja a Monarchia és hadserege képtelen voltát.

A katona élettörténetének utolsó fejezeteit a 39 éves író már a halálos ágyán diktálta, de művét befejezni nem tudta, 1923. január 3-án Lipnicében meghalt. Hašek regényét Josef Lada illusztrálta, ő teremtette meg Švejk hašekosan esendő, köpcös figuráját.