Sokkolta a század eleji antarktiszi expedíció zoológusát a pingvinek „aljas” szexuális viselkedése
2020. április 29. 19:31 Múlt-kor
A kor szemlélete
Mai szemmel azonban nem tekinthető tudományosnak az, ahogyan Levick az állatok viselkedéséhez viszonyult: emberi fogalmakat és emberi normákat vetített ki rájuk, ezzel értékítéletet megfogalmazva egy másik faj élőlényei felett.
Ez persze nem tekinthető Levick saját hibájának – a zoológia egyszerűen nem tartott ott tudományként az 1910-es években, ahol napjainkban.
Russell szerint a tudós azzal a szókinccsel és fogalomtárral dolgozott, amely a rendelkezésére állt. „Az ’elfajult’ volt az egyetlen szó, amellyel le tudta írni, amit lát. Valójában azonban nincsenek elfajult pingvinek” – mondta.
Az például, amit Levick „nekrofíliaként” írt le, valójában nem tekinthető annak. „Ami itt történik, az nem állítható párhuzamba az emberi kontextusban vett nekrofíliával” – magyarázta el Russell. „A hímekben egy bizonyos testhelyzet váltja ki a nemi reakciót – nem tesznek különbséget az élő, közösülésre váró nőstények és az előző évből ott maradt halott pingvinek között, amelyek éppenséggel ugyanolyan testhelyzetben vannak.”
Mindazonáltal Levick megfigyelései – bár értelmezései nem felelnek meg a mai sztenderdeknek – helytállók. 1998-ban egy terepkutatás során a biológusok azt figyelték meg, az egyébként egyetlen párt választó tojók készségesen közösültek más hímekkel kövekért cserébe, amelyekből fészkeiket építik.
Az Adare-fokon található Ridley-part, ahol Levick megfigyeléseit végezte, ma is mintegy 335 000 Adélie-pingvinnek ad otthont – ez a legnagyobb ismert kolóniájuk a világon. Sajnálatos módon e szuperkolónia azonban lehetséges, hogy nem marad már meg sokáig a környezeti változások miatt.
Habár jégmentes partszakaszokon költenek, az Adélie-pingvinek életük nagy részét jégtáblákon töltik, amelyekből egyre kevesebb van az Antarktisz partjai mentén.
Russell és kollégái 2012-ben dolgozták fel először és publikálták modern tudományos kontextusban Levick pingvinekkel kapcsolatos írásainak egészét, a Polar Record című szakfolyóiratban. Magukat az eredeti kéziratokat nemrég, 2020 áprilisában vásárolta meg a Természettudományi Múzeum.
„Az eredeti kéziratok fontosságát nem szabad alábecsülni, mivel kulcsfontosságú kontextusbeli és tudományos adatokkal bővítik meglévő gyűjteményünket” – mondta el a kurátor. A kéziratok megszerzéséről szóló bejelentést egyébként április 25-én, a pingvinek világnapján tette a múzeum.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
