Soha nem látott videofelvételen a japánok által egy vesztes csata után kivégzett koreai szexrabszolgák
2018. március 2. 13:58
A nyilvánosság által mindeddig sohasem látott, 19 másodperces mozgóképet tett közzé a koreai televízió. A videofelvételen úgynevezett koreai „kényelmi hölgyek” holttestei láthatók. A kutatók szerint a tengcsongi bordély 70 szexrabszolgából csupán 23-an maradtak életben, miután 1944 szeptemberében egy japán szemszögből nézve vesztes kínai csata után a császári katonák meggyilkoltak több tucatnyi elrabolt nőt.
Szakértők szerint a február 27-én bemutatott felvétel Jünnan tartomány Tengcsong városában készült 1944. szeptember 15-én. A japán hadsereg 1944 májusában foglalta el a területet, azonban ugyanazon év szeptember 13-án az amerikai és kínai hadseregtől vereséget szenvedtek. Minden bizonnyal a csata utolsó napján végeztek a kényelmi hölgyekkel. A sokkoló felvételt a koreai média előtt egy szöuli konferencián tették először közzé.
A – mint kiderült, már – tavaly megtalált, mindössze 19 másodperces felvételen a mezítelen holttestek mellett állítólag egy kínai katona látható. A mozgókép egy részén füst száll fel az emberi maradványok felől, elképzelhető, hogy elégették a testeket.
A kitakarás nélküli felvételért kattintson ide.
Katonai bordélyok – az úgynevezett „kényelmi központok” – már 1932-től működtek a japán táborok mellett, de tömeges elterjedésükre csak a japán-kínai háború egyik legvéresebb incidensét követően került sor. A nankingi mészárlás néven elhíresült rémtett során a japán katonák 1937. decembere és 1938. januárja között teljesen lerombolták Nanking városát, a halálos áldozatok számát pedig 40 ezer és 300 ezer közé helyezi a kutatás. A tömeggyilkosságok mellett a megszálló katonák több tízezer kínai nőt és lányt erőszakoltak meg ezekben a hetekben, ami hatalmas nemzetközi visszhangot váltott ki.
A japán császár, Hirohito nem akarta, hogy hasonló esetek tovább rombolják országának már amúgy is erősen megtépázott renoméját, ezért elrendelte a kényelmi központok kibővítését és „személyzetük” létszámának felduzzasztását. Egy stabil, a külvilágtól elszigetelt prostituált közösségtől a japán hadvezetés nem csak azt remélte, hogy elejét vehetik vele a civil lakossággal szemben elkövetett nemi erőszakoknak, de a katonák körében terjedő nemi betegségeknek is gátat kívántak szabni ezzel.
A „kényelmi hölgyek” toborzása azonban korántsem önkéntes alapon történt. A megszállt területeken az erre kijelölt katonák egyszerűen elrabolták az utcán sétáló nőket, másokat pedig különféle kényszerítő eszközökkel vettek rá a csatlakozásra. A kényelmi központokban dolgozó nők között szinte valamennyi ázsiai ország lányai megfordultak, de túlnyomó többségük egyértelműen kínai, illetve koreai volt.
A katonai bordélyokba hurcolt nőknek a legbrutálisabb szenvedésekkel kellett szembenézniük. Elrablóik rendszeresen szexre kényszerítették őket. A „kényelmi hölgyek” mintegy 90 százaléka nem élte túl a háborús éveket. A jelenlegi becslések legalább 125 kényelmi központtal számolnak, amelyekben 20 ezer és 410 ezer közé helyezik a szexrabszolgák számát.