Erzsébet császárné életének izgalmas részleteibe engednek bepillantást a közvetlen környezetének (családtagjainak és udvartartásának) tollából származó feljegyzések. Ezek közül a legvitatottabb forrásértékű, és egyes szövegrészeit tekintve a leginkább megkérdőjelezhető hitelességű emlékiratot Sisi unokahúga, Marie Louise von Wallersee-Larisch írta. Feltételezhető, hogy lejáratás céljából szándékoltan közölt több téves adatot a magyarok szeretett királynéjának mindennapjairól.

Nem véletlen, hogy a „szerzővel” több ízben az udvar részéről egyeztetéseket folytattak, próbálva megakadályozni feljegyzéseinek kiadását, azonban ezt lényegében csak elodázni tudták. Két írása (Múltam, Erzsébet és én) így ma is számtalan vita forrása, főként a bennük előforduló temérdek elírás, felnagyítás és téves időpont okán.

Visszaemlékezéseinek szövegét döntően befolyásolták a mayerlingi események (1889-ben Rudolf, a Monarchia trónörököse 17 éves szeretőjével, Mary Vetserával a Bécs közelében lévő mayerlingi vadászkastélyban „közös” öngyilkosságot követett el), s az ebben játszott – máig nem teljesen tisztázott – szerepe, illetőleg az ebből következő önigazolási szándékai, amelyek (legalábbis saját bevallása szerint) részben az udvari kegyvesztettségének feloldására is irányultak volna.

Rudolf trónörökös halálát követően Erzsébet kérésére Andrássy Gyula vállalt közvetítői szerepet, amely végül mindkét fél részéről sikertelennek, eredménytelennek bizonyult, a beszélgetés során pedig a grófné – mintegy érzelmi azonosulásra késztetve olvasóit – Rudolf és Mary Vetsera „összeesküvésének” áldozataként láttatta magát.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. tél számában olvasható.