Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Shakespeare színházának titkos átjárójára bukkantak

2016. november 15. 12:03

A londoni, The Curtain nevet kapó színházépületben, ahol a 16-17. század fordulóján még William Shakespeare örök klasszikusai – V. Henrik vagy a (valószínűleg) Rómeó és Júlia – debütáltak, a kutatók egy titkos átjárót találtak, amely a színpad két széle közötti közlekedést biztosította. Ma már a függöny mögötti terület kihasználásával ez könnyedén megoldható lenne, azonban a korabeli Anglia színházaiban még nem volt függöny, sem sötétség, sem csend, annál inkább ricsaj, lakoma, sör, állatviadalok és szüntelen dohányzás.

<

London második legrégebbi, a 16. század második felében épült színháza, a The Curtain (jelentése: függöny, azonban nem a mai színházakkal kapcsolatos, elengedhetetlennek tűnő kellék, hanem egy közeli telek után kapta a nevét) az ásatások szerint jóval hosszabb volt, mint azt eredetileg gondolták a szakemberek, akik a jelenleg is zajló régészeti feltárás alkalmával egy eddig ismeretlen, titkos átjáróra találtak. „Az átjáró arra szolgált, hogy a színészek észrevétlenül átjuthassanak a színpad egyik feléből a másikba. Mindez kérdések során veti fel a korabeli darabok színrevitelével kapcsolatban” – magyarázta Heather Knight, a Londoni Régészeti Múzeum munkatársa. Fontos megjegyezni, hogy akkoriban nem takarta el a színpad mögötti területet függöny, valamint a „játékteret” három oldalról határolta a nézősereg, így nem kevés létjogosultsága volt egy alsó folyosónak.

A száznál is több aktív színésztársulat színészei az 1500-as évek közepén fogadók udvarain mutatkoztak be profán előadásaikkal. A csavargók ellen hozott törvény arra kényszerítette őket – ha nem sikerült leszerződniük egyetlen nemesnél vagy a királyi udvarban sem –, hogy találjanak maguknak egy állandó, stabil helyet, ahol legálisan felléphetnek. Így jött létre 1576-ban James Burbage színész és vállalkozó jóvoltából Európa első olyan épülete, a The Theatre, ahol fizetős előadásokat kínáltak. Néhány száz méterre innen, mindössze egy évvel később nyitotta meg kapuit a London keleti részén, Shoreditch-ben álló Curtain színház.

A szabad ég alatt helyet kapó (pont úgy, mint a kocsmák és a londoniak által igencsak kedvelt állatviadalok – bika, medve, kutya, kakas) The Theatre fából készült szerkezetét néhány év múlva lebontották és a Temze déli partján építette újjá Shakespeare Lord Chamberlain's Men nevű társasága 1597-1599-ben, átnevezve az új hatszögletű épületet The Globe színháznak, felvéve így a harcot a környéken néhány év alatt egyre-másra épült színházak seregével. A teátrum sikere okozhatta, hogy a Curtain évekkel később (egyes források szerint 1624 körül, míg mások szerint akár már a századfordulón) végleg bezárhatta a kapuit.

Habár Shakespeare-t egy nagy, fából készült O betűre emlékeztette a teátrum, a Curtain valójában – a legtöbb Erzsébet kori színházhoz hasonlóan – négyszögletes alakú volt. Magasított színpada a legújabb kutatások szerint 16 x 5 méteres volt. A szakértők úgy vélik, a Curtain lehetett az egyik első angol színház, ahol díjat szedtek az előadásokért. A galériákon a tehetősebb, értelemszerűen magasabb belépti díjat fizetők foglalhattak helyet, míg a kaviccsal leszórt udvaron az alacsonyabb árú jegyekkel rendelkezők foglalhattak helyet. A kutatócsapat kerámiadobozkák (perselyek) maradványaira is rábukkant (a Rose színházban például ezek fából készültek), amelyben a régészek szerint a díjakat gyűjthették össze. Mint elmondták, az előadás végén egy külön erre szolgáló szobában nemes egyszerűséggel összetörték a perselyeket, és megszámolták a pénzt.

Színház a szűz királynő éveiben

Shakespeare idejében teljesen másképp zajlott le egy-egy színházi előadás: napfényben, káoszban, a ma elengedhetetlen kelléknek minősülő függöny pedig még nem is létezett. Rómeó és Júlia, Hamlet és Otello 400 évvel ezelőtt, I. Erzsébet királynő és utódja, I. Jakab korában debütáltak a közönség előtt a londoni színpadokon. Ahol egyébként osztrigát, gyümölcsöket és vadhúsokat ettek, alkoholt ittak, dohányoztak, de még állatviadalt is tartottak, amelynek keretében általában kutyákat eresztettek rá egy megláncolt medvére. A színházak semmilyen infrastruktúrával nem rendelkeztek: se toalett, se előcsarnok, se bár, cserébe viszont a közeli kocsmákból folyóként érkezett a sör és az inasok által felszolgált bőséges étel.

Egy 1615-ben kelt levélben az áll, hogy az ale-t (az angolok sötét sörét) fogyasztók által keltett zajok voltak a leggyakoribbak a színházakban. Mindez persze nem segítette a színészek koncentrációját, pláne, hogy három oldalról is körülülték őket a nézők, jobban mondva lakomázók. Habár számos faszerkezetű színház gyulladt ki a 15-16. század folyamán, mégsem a tűzvész vetett véget a szórakozás efféle kaotikus, de élettel teli formájának. 1642-től kezdve, a polgárháború során a gyűlölt uralkodók és szimbólumaik üldözése magával vonta a színházak bezárását is. 20 év leforgása alatt az Erzsébet-kori előadások emlékei teljesen elfelejtődtek, de legalábbis elhalványultak.

A monarchia 1660-as újjáépítésekor felhúzott színházak már teljesen másak voltak: olasz mintára épültek, a színpad a nézők által már csupán egy oldalról volt megközelíthető, továbbá – a nézősereg nagy örömére – már színésznők is felléphettek (korábban 11-12 éves gyermekek játszották el a női szerepeket). Shakespeare színházai eltűntek a történelem süllyesztőjében, csak 400 év múltán találták meg a régészek London utcái alatt elveszett világuknak nyomait.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Shakespeare színházának titkos átjárójára bukkantak

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra