Senki nem tudta lebeszélni az „őrült” Disney-t álmai megvalósításáról

2022. december 5. 19:05 Múlt-kor

Walter Elias Disney vállalkozó kedvű édesapja és tanárnő édesanyja negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot 1901. december 5-én Chicagóban. Mindössze négyéves volt, amikor a család egy farmra költözött Missouri államba, ahol az ifjú Disney korán megtapasztalhatta a vad középnyugati élet szépségeit és árnyoldalait.

A természet elemeivel folytatott mindennapi küzdelmet feladva a család Kansas Citybe költözött, ahol Disney édesapja megbízásából hajnalok hajnalán, iskolaidő előtt és után, sőt hétvégéken is szorgalmasan hordta ki az újságokat. Néhány alkalommal vonatokon is árusított napilapokat és egyéb csemegéket, innen eredt a vonatok iránti – később sem feledett – rajongása. Ugyan korai éveit az atyai szigor határozta meg, szoros munkarendje mellett sem adta fel álmát, hogy egyszer saját rajzaival ejtse ámulatba a világot.

Tanulmányait Chicagóban folytatta, ahol fotóit és rajzait lelkesen küldte a helyi újságoknak. Az iskolapad nem kötötte le, így az első világháború kitörése után – anyakönyvi kivonatának meghamisításával – mindössze 16 évesen csatlakozott az Amerikai Vöröskereszthez, amelynek kötelékében Franciaországban és Németországban teljesített sofőrként szolgálatot. 1919-ben visszatért Kansasba, ahol rajzaival és karikatúráival érvényesült több-kevesebb sikerrel.

Pártfogója és jó barátja, Ub Iwerks ösztönzésére 1922-ben saját stúdiót alapítottak, és Disney kreativitására alapozva használt kamerájukkal is népszerű reklámfilmeket készítettek helyi mozik számára. 1923-ban a grafikus tehetségében kimagasló, ám üzleti érzékében gyakran csalatkozó Disney csődbe ment, ezután Kaliforniába költözött, ahol újra rámosolygott a szerencse: megkezdődött élete végéig tartó, gyümölcsöző üzleti kapcsolata Roy névre keresztelt fivérével. 

A közhiedelemmel ellentétben első híres karakterük még nem Mickey, hanem Oswald, a szerencsés nyúl volt, akit rövidesen „elloptak” az üzleti élet szövevényes útjaiban járatlan Disney-től. Ekkor került rivaldafénybe a vidám Mickey, akit eredetileg Mortimer névre akartak keresztelni. A bolond repülő és a Willie gőzhajó című 1928-as filmekben debütáló csodaegér óriási sikert aratott, sőt, egy évvel később – Hot dogs! – felkiáltással már meg is szólalt, hangját Walt Disney kölcsönözte egészen 1947-ig. A kalandokat kereső Mickey – és barátnője, Minnie – emberi tulajdonságokkal felruházott karakterekként elindították a mesék forradalmát.

Az 1929-től kezdődő világválságot, és ennek tüneteit Disney innovatív és kreatív módszereinek, valamint új karaktereinek – mint Donald kacsa, és az Oscar-díjjal is jutalmazott 1933-as Három kismalac, amely a válság után is a remény magvait szórta el az amerikai társadalomban – köszönhetően sikeresen (és nyereséggel) vészelte át. Filmtörténeti adalék, hogy a Három kismalac meséjében egy morbid viccet is elrejtettek az egyik jelenetben: a szereplők édesapja „megboldogult kolbászként” mosolyog vissza a falra kihelyezett „portréról”.

Walt Disney argentinai látogatása során Goofyt rajzolja a gyerekeknek

Míg az 1930-as években Disney új módszereken – színes mesék kidolgozásán – fáradozott több-kevesebb sikerrel (kevésbé ismert például, hogy A tücsök és a hangya című klasszikust is feldolgozták 1934-ben), addig a józanabb és realistább Roy a meglévő sikereket aknázta ki: megszületett az első Disney-karakterek franchise korszaka, tonnaszám keltek el Mickey és Donald játékfigurák.

A rövidfilmek ugyan óriási sikereket hoztak, ám Walt ennél merészebb álmokat szőtt: így született meg 1937-ben az első egész estés rajzfilm, a Hófehérke és a hét törpe. Hollywood kezdetben „Disney bolondságaként” emlegette a vállalkozást, sőt, még családtagjai is le akarták beszélni a rendkívül költséges tervről. Már a negyedmillió dolláros költségvetés is hajmeresztően magasnak tűnt, ám a végső kiadások több mint 1,5 millió dollárra rúgtak: Disney a maga nemében tényleg őrült volt, saját otthonára is jelzáloghitelt vett fel.

A számok végül mégis őt igazolták: Hófehérke története kasszasiker lett, a bemutató óta több mint 400 millió dollár bevételt könyvelhetett el az akkor még csak szárnyait bontogató Disney-birodalom. A rajzfilmet – mai értékre vetítve – minden idők legjövedelmezőbb meséjeként tartják számon. Mivel a projekt óriási szervezőkészséget igényelt, Disney ebben a produkcióban inkább döntéshozóként, semmint művészként vett részt.

A következő években további klasszikusoknak – mint a Pinokkió (1940), a Dumbó (1941) és a Bambi (1942) – örvendhetett a közönség. Az 1940-es évek elejének lendületét a filmes dolgozók általános sztrájkja, és az Egyesült Államok második világháborús részvétele törte meg. Ugyan a politikától független alkotóként tekintett magára, ezekben az években stúdióját – legalábbis részben – a háborús propaganda szolgálatába állította.

A világháború után cége már egy klasszikus nagyvállalatként funkcionált, és a korábbi remekek örökébe olyan utódok léptek az 1950-es évek elején, mint a Hamupipőke (1950), Alice Csodaországban (1951) és Pán Péter (1953). A filmek világa mellett felismerték a televízió közvetítő szerepének súlyát, ezért tudatosan nyitottak az új médium közönsége felé, amelynek ékes példája az 1957-es Zorro című televíziós sorozat. Disney produceri pályafutásának csúcsát az 1964-es Mary Poppins című film jelentette, amelyben a valós és rajzolt díszletek és szereplők alkottak különleges egyveleget.

Disney fantáziája tovább szárnyalt. Évekig küzdött azért, hogy Los Angeles mellett megépüljön egy korábban elképzelhetetlen mesevilág. A tervezés hajnalán, 1953-ban még „emberibb” mértékben gondolkodott, ám az esettanulmányok meggyőzték, hogy elképzeléseit gigantikus méretekben is megvalósíthatja. Disneyland végül 1955-ben nyitotta meg a kapuit: a komplexum egyszerre szimbolizálta eszmei atyjának elképesztő fantáziáját, és a régmúlt idők dicső fényét idéző nosztalgiát.

Disneyland, Csipkerózsika kastélya 1962-ben (Wikipedia / Orange County Archives / CC BY 2.0)

A nyitónap „Fekete Vasárnapként” vonult be a történelemkönyvekbe. A nagyközönöség önkényesen – sokan jegy nélkül – özönlötte el a parkot, amelyre a fogadók nem voltak felkészülve: az útburkolat megolvadt, az ivókutak nem üzemeltek, az élelem elfogyott. Az ABC élőben közvetítette a megnyitót, műsorvezetőként Ronald Reagan – az Egyesült Államok elnöke 1981 és 1989 között – is közreműködött a jeles eseményen. A második park, a floridai Orlando mellett található Walt Disney World megnyitására már csak Disney halála után, 1971-ben került sor.

A szórakoztatás legendás alakja 1966. december 15-én, Los Angelesben hunyt el. Egyszerre volt művész, filmkészítő és álmodozó, egy igazi úttörő, aki meséivel generációkon átívelve mosolyt varázsol a világ összes gyermekének szájára. Bár témaválasztásait és világképét gyakran – talán jogosan – kritizálták, Disney a történelem egyik legsikeresebb vállalkozójának tekinthető mind a mai napig.