Sárga rózsák, fájdalmak és öngyilkosságok: Domján Edit és Szécsi Pál tragikus szerelme
2021. december 29. 10:46 Csatári Bence
Találja meg a nyugalmát
A tréfálkozás mindennapjaik részévé vált, az is megesett, hogy beöltöztek álruhába, elmaszkírozták, elcsúfították magukat, és úgy sétáltak el a Margitszigetig, miközben senki nem ismerte fel őket, amiben örömüket lelték. Máskor Pali a vidéki turnéjáról jött fel Edithez csak azért, hogy reggelit szolgáljon fel és egy malomkerék nagyságú rózsacsokorral kedveskedjék neki, miközben délben már indulnia kellett vissza fellépésre a több száz kilométerre lévő településre.
Ezenkívül sokat jártak a Margitszigetre és moziba is, utóbbira Pál kapatta rá Editet. 1972 nyarán pedig Pali megtette azt is, hogy pusztán a hangulatváltása miatt otthagyta a Városmajori Színpadon zajló bemutatót, A Szabin nők elrablását, amelyben Edit is fellépett, és otthon azzal várta, hogy vegyenek közös házat. Ebből aztán nem lett semmi kapcsolatuk végzetes rövidsége miatt. Máskor rózsaszirmokkal borította a lakást Edit névnapja alkalmából és úgy töltötték ott az egész éjszakát. A hónapok múltán egyébként napi, és ezáltal megszokott vendég lett a sárga rózsa a kapcsolatukban.
Kovács Kati énekesnő azt nyilatkozta, hogy Domján Edit és Szécsi Pál „borzasztóan jól illettek egymáshoz, nagyon jól megvoltak, Edit nagyon szerette Palit és Pali is nagyon szerette Editet. (…) Voltak, akik a nagy korkülönbség miatt ellenezték a kapcsolatukat, ami aláásta azt. Ezt azonban soha nem a zenésztársadalom tette szóvá, mi azt mondtuk, hogy ’Nagyon kedvesek, aranyosak, helyesek vagytok együtt’. Nagyon szurkoltunk nekik, mert ők nem csak igazi szerelmespárnak, hanem barátoknak is tűntek, szemmel láthatóan kiegyensúlyozottak voltak.
Palinak arra óriási szüksége volt, hogy ne csak egy manöken, egy modell, hanem egy okos, érett színésznő legyen mellette. Az előadásokra együtt érkeztek, kézen fogva sétáltak és mosolyogtak, nevetgéltek, jól mutattak egymás mellett, egyszer-kétszer engem is megnéztek együtt. Sajnos Pali befolyásolható volt, és baráti köréből sokan nem nézték jó szemmel, hogy Edit idősebb. Mi, zenészkollégák viszont úgy láttuk, Palinak nagyon nagy szüksége volt egy intelligens, kedves emberre, mint az Edit. (…) Pali ugyanakkor kicsit fékezhetetlen volt, és hallomásból úgy tudom, volt, amikor nem beszélt szépen Edittel. Talán ez jelenthette a kapcsolat végét is.”
Szécsi Kati a Magyar Rádióban 1998-ban úgy nyilatkozott kettejük szerelméről: „A Pali kifordult önmagából, rettenetesen boldog volt, fölfokozott volt, mindent meg akart tanulni, amire addig nem volt ideje, hogy beérje Editet. (…) Edit eljárt Pali fellépéseire, azt követően leültek és kiértékelték, (…) szövegmondásra tanította. Mindent megpróbált, hogy Pali szárnyalni akarjon, és Pali szárnyalt is. (…) Együtt akarták leélni az életüket. (…) Nem a korkülönbség az, ami miatt ez a kapcsolat szétment, bár végül is ezen az úton próbálták mindkét oldalról a két személyt támadni és befolyásolni.
Amikor együtt láttam őket, soha nem volt feltűnő a kettejük közötti korkülönbség. (…) A ’jóbarátok’(…) elkezdtek pusmogni és elkezdték ’rágni’ ezt a szerelmet. (…) A művészvilág lenézte a táncdalénekeseket, az az ő szemükben nem művészet, hanem szakma volt. (...) A kapcsolat megromlott, és valószínűleg egyikük sem akarta, hogy a dolog bepiszkolódjék és a veszekedésig fajuljon.”
Almási Éva úgy emlékszik: „Ha az Edit megkapja ettől a szerelemtől azt, amit megérdemelt volna, akkor valószínűleg másképp alakulnak a dolgok. Isten őrizz, hogy azt mondjam, Szécsi Pál a hibás, itt senki nem hibás. (…) Valószínűleg nem töltötte be az ő lelkét, nem volt elég neki csak a taps, valami más hiányzott. Szoktam vele álmodni, érdekes, mindig ugyanabban a szobában ül nagyon szomorúan egyedül, és rettenetesen magányos. Olyankor szoktam imádkozni érte, hogy találja meg a nyugalmát.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
