Sanches álnéven indult trónjának visszaszerzésére IV. Károly magyar király
2021. március 27. 10:42 Múlt-kor
„Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; amely háború keletkezésében semmi részem nem volt. Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva. Ennélfogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok, és már eleve elismerem azt a döntést, melylyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja.” IV. Károly magyar király ezzel – az alsó-ausztriai Eckartsau kastélyában, 1918 novemberében kelt – nyilatkozattal mondott le a magyar államügyek intézéséről. Az uralkodó azonban a svájci emigráció hosszú hónapjaiban nem tudta feledni elvesztett koronáját, és kísérletet tett trónjának visszaszerzésére. Károly 1921. március 26-án lépte át a magyar határt.
A király nélküli királyság
IV. Károly 1918. november 13-án kelt eckartsaui nyilatkozatát követően, november 16-án kikiáltották Magyarországon a köztársaságot. A Károlyi Mihály vezette népköztársaság rövid idő múlva megbukott, de az őt követő kommunista hatalom sem tudott megbirkózni a vesztes háborút követő társadalmi, gazdasági és az ország szuverenitását fenyegető külpolitikai problémákkal.
A Horthy Miklós vezetésével 1919 júniusában Szegeden zászlót bontott Nemzeti Hadseregnek azonban sikerült az antant támogatását megszerezve kiépítenie a hatalmát az országban.
A kommunisták ellen sikerrel harcoló Nemzeti Hadsereg főparancsnokából, Horthy Miklósból kormányzó lett, és ezzel párhuzamosan a magyar kormány 1920 márciusában az ország államformáját királyságban határozta meg, amelynek élén a kormányzó állt. Így lett Magyarországból király nélküli királyság.
A királyság visszaállítása jogilag lehetőséget adott IV. Károlynak a visszatérésre, hiszen a lemondott uralkodó és az őt támogató Habsburg-párti, karlistáknak hívott legitimisták az eckartsaui nyilatkozatot úgy értelmezték, abban Károly csak az államügyek viteléről mondott le, a trónról nem. Károly visszatérését azonban elő kellett készíteni.
Először is meg kellett várni, hogy Budapest aláírja a rákényszerített békeszerződést, az antant hatalmak ugyanis még annak megkötése előtt leszögezték, a magyar trón megszerzése tekintetében a Habsburg-ház egyik tagját sem támogatják.
A karlisták azonban úgy gondolkodtak, hogy a visszatérésnek van esélye, és csupán a békeszerződés elfogadásáig kell várniuk, mert a paktum aláírása után a győztes hatalmak már nem tudják súlyosbítani a békekötés feltételeit.
A legitimisták titkos szövetséget hoztak létre az országban. E szövetség tagja volt többek között a nyugat-magyarországi katonai erők parancsnoka, Lehár Antal, Gratz Gusztáv külügyminiszter, Beniczky Ödön belügyminiszter, illetve Mikes János szombathelyi püspök is.
A legitimisták központja az Ausztriával határos Vas megye volt, ahol számos olyan földbirtokos élt, akiket kettészakított birtokaik miatt gazdaságilag is súlyosan érintett a békeszerződésben megállapított osztrák-magyar határ. Károly ugyanis névleg nemcsak Magyarország királya, hanem Ausztria császára is volt (igaz, arról a címéről is lemondott), akinek a trónra lépésével lehetőség nyílhatott az Osztrák–Magyar Monarchia részleges restaurációjára.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
