Sajátos szentjévé avatta az általa létrehozott rendszer Vlagyimir Lenint
2020. április 22. 10:21 Múlt-kor
Az ifjú forradalmár
1890-ben – továbbra is köztiszteletben álló édesanyja ismételt közbenjárására – a szentpétervári egyetemen „külső vizsgát” tehetett, ezzel megszerezve a jogi diploma ekvivalensét. Ezzel szinte egy időben halt meg tífuszban legkedvesebb testvére, Olga.
Az elkövetkező néhány évben Lenin Szamarában dolgozott jogi asszisztensként, azonban továbbra is aktívan szervezkedett és publikált radikális baloldali körökben.
1893-ban Szentpétervárra költözött, ahol továbbra is jogi területen dolgozott, azonban egy forradalmi sejtek létrehozását támogató szociáldemokrata körhöz is csatlakozott.
1894-ben már vezető szerepet töltött be a helyi marxista munkáskörben, és ekkoriban alakult ki romantikus kapcsolat közte és a szintén mozgalmi tag tanárnő Nagyezsda Krupszkaja között.
Az emigráns marxistákkal kapcsolatot kiépíteni igyekvő Lenin ebben az időszakban utazott először Svájcba és Németországba is, útjáról nagyszámú tiltott kiadvánnyal tért vissza, amelyek terjesztésében is részt vállalt – ekkor a hatóságok ismét őrizetbe vették. 1897-ben, miután már több mint egy éve börtönben ült, három év szibériai száműzetésre ítélték.
1898-ban az időközben szintén letartóztatott és elítélt Krupszkaja csatlakozott hozzá a Susenszkoje nevű faluban, ahol összeházasodtak. 1900-ban Pszkovba költöztek, végül azonban hamar továbbálltak Nyugat-Európába.
Az itteni hatóságok sem szívlelték az általa képviselt nézeteket: az 1900-as évek folyamán Münchenben, Londonban és Genfben is élt, miközben szerkesztette az Iszkra („Szikra”) című orosz nyelvű marxista lapot. A szibériai Léna folyóra utaló Lenin nevet 1901-ben kezdte el használni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
