Saját szüleiket is megszégyeníthették a gyerekek a kulturális forradalom alatt

2016. május 17. 10:45 MTI, Múlt-kor

A politikai tömegkampányt, amely a modern kínai történelem egyik legsötétebb fejezete, és máig tabutéma a világ legnépesebb országában, a népköztársaság alapítója, Mao Ce-tung kezdeményezte. Kína káoszba süllyedt, 36 millió embert közvetlenül politikailag üldöztek, megbízható becslések szerint 1,5-1,8 millió ember lelte halálát. Minden a kommunista párt politikai bizottságának kibővített ülésével kezdődött 1966. május 16-án, amelyen létrehozták az úgynevezett Kulturális Forradalmi Csoportot, és felszólítottak az "ellenforradalmárok" és "a tőke képviselői" elleni harcra. Mozgósították a maoizmuson nevelkedett ifjúságot, hogy megtisztítsák a társadalmat a "burzsoá és reakciós elemektől".

A kulturális forradalmat éhínség előzte meg, az ún. nagy ugrás (1958-59) elnevezésű voluntarista gazdasági-társadalmi kísérlet katasztrofális következménye. Becslések szerint a halálos áldozatok száma 20 és 45 millió között mozog. Mao hatalma meggyengült. Az ideológiai boszorkányüldözéssel megpróbált megszabadulni ellenfeleitől, például Liu Sao-csi államelnöktől, akit 1967-ben letartóztattak, s aki 1969-ben börtönben, kínzásokat kiállva, életét vesztette. Liu Sao-csi letartóztatásának évében a vörösgárdisták átvették a hatalmat az államapparátus egyes részei felett, megbénították az ország irányítását, és a hadsereg kénytelen volt közbeavatkozni.

A fiatalok, a vörösgárdisták, különösen a kezdeti években üldözték keményen a "nagy kormányos", azaz Mao Ce-tung ellenfeleit. A megszégyenítések mindennapossá váltak. Gyerekek szégyenítették meg szüleiket és tanáraikat, barátok sározták be egymást, értelmiségieket kínoztak, gyilkoltak meg. Sokan lettek öngyilkosok. A vörösgárdisták házakba törtek be, könyveket égettek, és szétromboltak mindent, ami a "kultúrával" függött össze. Jelszavuk ez volt: "Romboljátok szét a négy régit - a régi gondolkodásmódot, a régi kultúrát, a régi szokásokat és a régi erkölcsöt". A legtöbb áldozatot az 1968-tól 1971-ig terjedő évek szedték. Amikor a fiatalokra már nem volt szüksége, Mao a hadsereget használta eszközül, mintegy 15 millió fiatalt pedig vidékre küldtek átnevelés céljából.

A kulturális forradalom fojtogató légköre idővel némiképp enyhült. 1971-ben a mérsékeltnek számító Csou En-laj vette át a kül- és a gazdaságpolitika irányítását. Teng Hsziao-pinget, a párt kegyvesztett főtitkárát rehabilitálták. 1972-ben Richard Nixon amerikai elnök felkereste Kínát, és találkozott Mao Ce-tunggal. Számos nyugati állam diplomáciai kapcsolatokat létesített a Kínai Népköztársasággal. 1973-ban Teng hsziao-ping miniszterelnök-helyettes lett, s Csou En-laj betegsége miatt egyre nagyobb szerepet vállalt az államügyek intézésében. Mao Ce-tung 1976. szeptember 9-én meghalt. Később a párt Mao életpályáját úgy minősítette, hogy cselekedetei 30 százalékban rosszak, 70 százalékban jók voltak.

A kulturális forradalomért a fő felelősséget a Mao negyedik felesége, az egykori színésznő Csiang Csing körül csoportosuló ultrabalosok, a Négyek Bandája nyakába varrták. Kínában általánosságban "tíz év katasztrófáról" beszélnek, de alaposan mind a mai napig nem dolgozták fel az eseményeket. Tettesek és áldozatok gyakran ma is egymás mellett élnek. A kommunista pártnak is be kellene vallania felelősségét, ami azonban destabilizálhatná uralmát - vélte a dpa német hírügynökség évfordulós anyagában.