Rongyokkal kitömött női harisnyákkal kezdte pályafutását a labdarúgás zsenije, Pelé

2021. október 23. 17:15 Múlt-kor

Edson Arantes do Nascimento a brazíliai Minas Gerais tartomány egyik városában, Três Coraçõesben született. Szegény családban nőtt fel, az utcán kezdett el futballozni. Edson kezdetben rongyokkal kitömött női harisnyával pallérozta labda- és rúgótechnikáját. Apja tehetséges középcsatár volt, de egy sérülés után le kellett mondania álmairól.

Edson édesanyja ebből okulva azt a következtetést vonta le, hogy a futball nem adhat fiának stabil megélhetést, ezért finoman más irányba próbálta terelgetni az ifjút. Edson ekkor nem sokat törődött a karrierrel, ő a futballt imádta, amiről később így vélekedett: „Focistának születtem, ahogy Beethoven muzsikusnak. Olyan nekem a futball, mint valami vallás. Imádom és istenként tisztelem a labdát.”

A világklasszis beceneve is a focihoz köthető. A kis Edson ugyanis nem tudta kimondani az apja csapatában játszó kapus, Bilé nevét, akit ezért gyakran Pilének nevezett. Az apuka jót derült, a Pilé pedig átalakult Pelévé, amely szépen lassan a fiú becenevévé vált. Pelé ennek nem nagyon örült: „Gyűlöltem, de a srácok az utcán csak így hívtak, meg akartam verni őket miatta, ám nem tehettem semmit, rám ragadt”.

A tehetséges kiskamaszt a brazil válogatott egyik futballistája, Waldemar de Brito fedezte fel, és ő ajánlotta a brazíliai kikötőváros, a Santos csapatába. Brito csak annyit kért a Santos FC igazgatójától, hogy az őstehetségért cserébe segítsen neki bejutni a Sao Paulo csapatába. Bár Pelé édesapja és maga Pelé is más futballcsapatban szeretett volna játszani, végül Brito és Pelé édesanyja, Dona Celeste nyert, aki a családi fészekhez közeli Santoshoz ragaszkodott.

Pelé 1956. szeptember 7-én lépett pályára a Santos FC színeiben, és rögtön az első hivatalos mérkőzésén gólt is szerzett. Innen már nem volt megállás. A felnőttek között játszó 16 éves fenomén neve gyorsan elterjedt a futballberkekben. 1957 júliusában már a brazil válogatottban rúgta a bőrt, és első válogatott mérkőzésén gólt is szerzett Argentína ellen. Az 1958 tavaszára bombaformába lendülő Pelé az 1958-ban Svédországban rendezett labdarúgó-világbajnokságra is elutazhatott. Súlyos térdsérülése miatt azonban kérdéses volt, egyáltalán labdába rúghat-e.

Az első két meccsen nem is szerepelt, csak a harmadik összecsapáson vetette be a válogatott edzője, Vicente Feola. Pelé meghálálta a bizalmat és a torna hajrájában a walesieknek egyet, a franciáknak hármat, a svédeknek a döntőben pedig két gólt rúgott. Az ifjú Pelé 1958-ban sporttörténelmet írt: minden idők addigi legfiatalabb világbajnoki résztvevője, valamint minden idők legfiatalabb világbajnoka lett – 17 évesen és 249 naposan ért fel a csúcsra.

A fenoménra természetesen több európai klub is felfigyelt, de a Santos FC mecénásai mindent bevetettek, hogy maradásra bírják a tinédzsersztárt, aki végül 1974-ig a csapatban rúgta a gólokat, 1956 és 1974 között 1120 meccsen 1087 alkalommal mattolta az ellenfelek kapusait. A Santossal 1962-ben és 1963-ban megnyerte a legrangosabb dél-amerikai klubok részvételével zajló Libertadores-kupát, és ugyanebben a két évben a Világkupát is. Mindeközben Sao Paulo állam profi labdarúgó-bajnokságában 10 alkalommal lett bajnok a csapatával. 1969. november 19-én, egy büntetőrúgást értékesítve megszerezte ezredik gólját.

Pelé igazi világsztár lett. A kedvéért 1967-ben a nigériai polgárháború harcoló felei 48 órás tűzszünetet kötöttek, pusztán abból az okból kifolyólag, mert a Santos a nigériai Lagos városában vendégszerepelt.

Az 1962-es világbajnokságon csak két meccsen lépett pályára, és a döntőben sem játszhatott, de a brazil válogatott nélküle is helytállt, és világbajnok lett. 1966-ban viszont kiestek a brazilok. A kudarcot Pelé nehezen viselte és kijelentette, hogy nem akar a válogatottban futballozni. Az 1966-os bukást azonban feldolgozta, és vállalta a játékot, az 1970-es mexikói labdarúgó-világbajnokságon pedig újra magasba emelhette a világbajnoki trófeát úgy, hogy az Olaszország elleni döntőben még gólt is szerzett.

Pelé ezzel a teljesítményével a világon egyedüliként háromszoros futballvilágbajnok lett. Utolsó válogatott meccsét 1971-ben Rióban, a Maracana Stadionban játszotta, ahol a meccs végén 200 ezer könnyes szemű szurkoló előtt adta át a 10-es mezét egy kisfiúnak. A válogatottban 77 gólt lőtt; 92 meccsből 64-szer győztesen hagyta el a pályát és csak 11 alkalommal veszített.

1975-től 1977 októberéig levezetésképpen az USA-ban, a New York Cosmos csapatában játszott, ahol 107 meccsen 64-szer talált be a hálóba. A legenda, akinek már 1966-ban szobrot állítottak hazájában, 1977. október 1-jén egy Santos-New York Cosmos mérkőzéssel búcsúzott az aktív futballtól.