Római ékszereket viselő alán nő maradványai kerültek elő Oroszországban
2019. november 11. 18:33 Múlt-kor
Nagyszámú római készítésű ékszerrel eltemetett alán nő maradványaira bukkantak régészek Oroszország észak-kaukázusi régiójában, Kabard- és Balkárföldön. A körülbelül 2000 évvel ezelőtt élt asszony mellett mások is nyugodtak a sírban, vélhetően egyazon család tagjai voltak.
Anna Kagyijeva, a Zajukovo–2 régészeti lelőhely vezető régészének elmondása szerint „az ujjain található két gyűrűt igen összetett technikával készítették.” A régész szerint „nincs kétség afelől, hogy az ékszerek római készítésűek”.
A két gyűrűt áttetsző fehér üvegből öntötték, és aranyszínű üvegszálak futnak végig rajtuk, középen pedig sötétebb színű üvegből készült berakással rendelkeznek.
Kagyijeva hozzátette: „Ezek a korban igen drágák lehettek, és szinte felbecsülhetetlen értékűek a barbár világban, mivel az Észak-Kaukázusban ekkoriban nem létezett üveggyártás.”
A nő által viselt cipőn szintén üvegből készült gyöngyök találhatók, ezek a karneol nevű narancsszínű kalcedonkristályt is tartalmazzák.
A nő emellett egy világos színű ametisztmedált is viselt, amelynek foglalata aranyból készült. „Arra a következtetésre jutottunk, hogy az észak-kaukázusi gazdag harcosok igen drága ékszerekkel ajándékozták meg szeretteiket” – mondta el Kagyijeva.
Az ékszereket viselő asszony mellett három férfi maradványait találták meg a sírban, egyikőjük biztosan harcos volt. Ő egy jellegzetes, úgynevezett Aucissa típusú ruhakapcsot, azaz fibulát viselt, ilyeneket legtöbbször római katonák sírjaiban találni.
A férfi emellett két római csatot is viselt, az egyik bronzból, a másik ezüstből készült. A sírban egy római lóféket is találtak a régészek.
Lehetséges, hogy e római tárgyak hadizsákmányként kerültek az alánokhoz, azonban a régészek valószínűbbnek tartják, hogy a harcosként azonosítható férfi római szolgálatban állt.
„A nő vélhetően közeli rokona volt a harcosoknak – anya, feleség vagy testvér –, mert a sír egy családi temetkezést takar.”
Az alánok a Kr. u. 1. század során vándoroltak a ponto-kaszpi sztyeppére, majd telepedtek le a Kaukázus északi előhegységeiben. A velük szomszédos szarmaták területére való betöréseik során a két kultúra temetkezési szokásai között keveredés történt, ami a Zajukovo–2 lelőhelyen található sírok közül többen is kimutatható. A sírok feltárása és elemzése tovább folyik.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
