Római bronz hárpia került elő Dél-Angliában

2015. április 16. 08:38

Az apró, 12 centiméter magas leletet még szeptemberben találta meg Ben Holloway régész egy leletmentő ásatás során a brightlingsea-i kőfejtő területén. Az aprólékosan megmunkált szobrocska egy félig madártestű, szárnyas női szörnyet, azaz egy harpüiát (közismert nevén: hárpia) ábrázol. A kis méretű, befont hajú figurának tollai és karmai vannak, s úgy néz ki, mintha - egy kígyó által kölcsönzött - farkán támaszkodna.

A leletet egyelőre nem tisztították meg és nem konzerválták, így a régészek további izgalmas részleteket ígértek a szoborral kapcsolatban. A felfedezés körülményeit vizsgálva egyelőre semmit nem lehet tudni arra vonatkozóan, hogy miért pont egy kőfejtőben találták meg az ókori szobrocskát; lehet, hogy kiselejtezték, ahogy az is elképzelhető, hogy mint áldozati tárgy került oda.

A figura hasonlít a rómaiak által a beltéri fűtéshez használt parázstartó üst lábához. Az i.e. 1. század végén Marcus Nigidius Vaccula például két olyan parázstartót is adományozott a Pompejiben található stabiai termának, illetve a fórumtermának, amelyek lábait a mostaninál nagyobb méretű hárpiák "alkották". A bronz parázstartót (foculus) a tepidariumban használták, a fürdőzők eme fémüstök mellett ültek a padokon, mielőtt a forró vízzel telt fürdőhelyiségbe, a caldariumba léptek volna.

A közfürdők központi - egyben legdíszesebb - része a tepidarium volt (a latin tepidus = langyos szóból ered), amely egy langyos, vérkeringést kímélő helyiség és - a hideg és a forró fürdő között - regeneráló fürdőnek számított. Elegáns építészeti megoldások jellemezték, úgy mint mozaikpadlók, márványberakások, faragott támpillérek, illetve domborművek; a római kor legnagyobb szoborcsoportját, a híres Farnese-bikát is Caracalla termáiban állították fel. Egyelőre azonban semmi jel nem utal arra, hogy a most felfedezett hárpia-szobor is egy római fürdőből származott volna.