Ritkán volt része boldog házasságban az Árpád-házi királylányoknak
2021. február 27. 12:50 Kanyó Ferenc
Egy királyi dinasztia történelmi beágyazottságát nemcsak az határozza meg, hogy hány évszázadig uralkodott az általa birtokolt területeken, hanem az is, hogy mai szóval élve, milyen nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Az Árpád-ház e tekintetben nem panaszkodhat, hiszen a dinasztiából származó királyi lányok Európa csaknem minden szegletébe eljutottak. De vajon hogy boldogultak az új környezetükben? Milyen szerepet játszottak új otthonuk politikájában?
Árpád-házi császárnék
A középkori Európa két legrangosabb titulusa kétségtelenül a német-római és a bizánci császári cím volt, mindkettő az ókori Róma uralkodóinak eszmei örököseként tartotta magát számon. Éppen ezért a középkorban rendkívül jelentős presztízzsel bírt, ha egy dinasztia házasság révén szövetségese tudott lenni a két birodalom valamelyikének, azaz császárnét adhatott Bizáncnak vagy a Német-római Birodalomnak. Az Árpád-házból utóbbi nem került ugyan ki, de a konstantinápolyi birodalomba három magyar császárné is jutott.
Az első bizánci császárné Szent László lánya, Piroska (1088 k.–1134) volt, aki a birodalmat újra megerősítő Komnénosz-dinasztia császárához, II. Ióannészhez (1118–1143), vagy magyaros elnevezéssel, Jánoshoz ment feleségül. Bizáncban az Eiréné nevet vette fel. Ezt a frigyet – külpolitikai helyzetét megerősítendő – Könyves Kálmán hozta tető alá 1104-ben. A férje mellett Piroska elsősorban vallásos cselekedeteivel tűnt ki, a kormányzásba nem szólt bele. Éppen ezért láthatjuk őt például a Hagia Sophia vagy a Pantokrátor-kolostor mozaikjain, utóbbit maga a császárné alapította. Nyolc gyermeke született, többek között a trónt később megöröklő Mánuel bizánci császár is.
Margit (1175–1223) legidősebb lánya volt III. Bélának és Antiochiai Annának, s ő lett második felesége II. Iszaakiosz, vagy magyarosan II. Izsák bizánci császárnak, aki kétszer is trónra került (1185–1195, 1203–1204). Az 1185-ös házassága idején mindössze tízéves lány a Mária nevet kapta az ortodox hitre térése után. Neki és a férjének jóval kalandosabb élet jutott, miután 1195-ben II. Iszaakioszt a testvére nem csak letette a trónról, de bebörtönöztette és megvakíttatta. Hogy az egykori császár börtönéveit Margit hol töltötte, nem tudjuk, őt vélhetően kolostorba küldték.
Margit mostohafiának azonban sikerült elmenekülnie, és megállapodott a velenceiekkel és a negyedik keresztes hadjárat vezetőjével, Montferrati Bonifáccal. A keresztesek 1203-ban elfoglalták Konstantinápolyt, és Iszaakiosz visszatérhetett a császári trónra a fia társcsászáraként. A népszerűtlen és a kereszteseket mindenben kiszolgáló uralkodó ellen a bizánciak fellázadtak, mire a keresztesek 1204-ben ismét megostromolták és elfoglalták a várost, megszüntetve egyúttal a császárságot, és létrehozva a Latin Császárságot a helyén.
Mikor Montferrati Bonifác az embereivel a császári palotát fosztotta ki, rátalált az akkor már özvegy, ám a görög források szerint sugárzóan szép Margitra, és még 1204-ben feleségül vette. Mivel császári ambíciói kudarcot vallottak, Thesszaloniké királya lett, ám 1207-ben egy bolgárok elleni csetepatéban elhunyt.
A fiának, Demetriosznak a trónja egyáltalán nem volt biztos, ezért az első éveiben Margit a helyi bárókkal együttműködve kormányzott. Utóbb azonban el kellett menekülnie. Harmadik férje egy Nicolas Saint Omer nevű francia lovag, Boiótia ura volt. Két fiuk született, Béla és Vilmos. Margit végül visszatért Magyarországra, és megkapta a későbbi macsói bánság területét Keve várával. Magyarországra az Iszaakosztól született fiai, Kalojan és Vilmos jutottak el, mindketten ispáni címet kaptak, utóbbi később lovászmester is volt.
Miután a Palailogosz-dinasztia visszaállította a bizánci császárságot 1261-ben, VIII. Mihály még ugyanabban az évben társcsászárává emelte a fiát, II. Andronikoszt. A cím mellé még megszerezte Annának (1260 k.–1281), V. István magyar király lányának a kezét 1274-ben. Anna nem hagyott komoly nyomot a bizánci történelemben, gyermekszülésben halt meg 1281-ben, egy évvel azelőtt, hogy a férje egyeduralkodóvá vált volna. Anna fia, Mihály szintén társcsászár volt, ám még apja életében elhunyt, unokája viszont III. Andronikosz néven lett az egyik legkétesebb hírű bizánci császár.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
