Rengeteg hibája ellenére új távlatokat nyitott meg a régészetben Heinrich Schliemann
2023. március 22. 14:27 Múlt-kor
Priamosz nyomában
A becsvágyó archeológus ezután sem dőlt hátra, és tovább folytatta a homéroszi város feltárását. Első – legálisan végzett – trójai ásatásának utolsó előtti napján szenzációs leletegyüttest fedezett fel: ahogy 1873. május 27-én naplójában is írja, hét és tíz méter közötti mélységben egy vöröses-barnás rétegre bukkant, amelyben azonnal azonosította Priamosz „leégett városát”, „Ilium nagy tornyát”, s úgy vélte, hogy Trója királyának háza is valahol ott lehet. De hogy Priamosz kincse is ott van, abban biztos volt.
A több száz aranyból és más nemesfémből készült ékszert kosarakba tették, majd kicsempészték az Oszmán Birodalomból. Schliemann úgy gondolta: álma valóra vált. A német régész – munkája során nem először – azonban nagyot tévedett. Mint később kiderült, a valóban szenzációs leletegyüttes Trója II. rétegéből származik, a homéroszi Trója pedig nem ezzel azonosítható, s Priamosz több száz évvel később uralkodott. Az ékszer valószínűleg sosem díszítette viselője fejét, hanem egyfajta koronázási ékszerként vagy akár építési áldozataként őrizhették a vár déli kapujában.
Trója délnyugati kapuja Schliemann könyvének 1885-ös francia kiadásában
A laikus régész legvitatottabb öröksége a Priamosz kincsének kikiáltott Schliemann-kincs. Bár Schliemann a leletek egy részét az őt a kincsek kicsempészése miatt perbe fogó Oszmán Birodalomnak visszaadta, a Priamosz-kincs maradékának sorsa hányatottan alakult. Ugyan 1881-ben az archeológus Berlinbe vitte a birtokában lévő műkincseket, a szovjet hadsereg 1945-ben – több ezer német tulajdonú, értékes műtárgy mellett – a háború végén rátette a kezét.
A német szövetségi kormány régóta igyekszik csendben és diplomáciai úton visszaszerezni az eredetieket. Az elrabolt Schliemann-leletek egy részét később visszaadták a szocialista testvérállamnak, az NDK-nak, de az arany nem került elő – ma a charlottenburgi kastélyban, a Berlini Őskori és Ókori Történeti Múzeumban, egy kivilágított vitrinben látható a Schliemann-kincs tökéletes mása.
A Trójánál előkerült egyes leletek
A leletegyüttes 1994 óta újra tanulmányozható lett a nyugati kutatók számára is, 1996-ban pedig kiállították darabjait a moszkvai Puskin Múzeumban, felélénkítve ezzel a Trója utáni tudományos és laikus érdeklődést. Szinte borítékolható, hogy Oroszország és Németország egyhamar nem fog dűlőre jutni a kérdésben, az átruházott javakról szóló törvény ugyanis feketén-fehéren leírja, hogy amit a Szovjetunió kompenzáció fejében elvett, nem adható vissza. A helyzet hovatovább azért pikáns, mert Schliemann a leletekért indított per és jogerős szerződés után 50 ezer arany frankot fizetett az Oszmán Birodalomnak.
Vádak és eredmények
Schliemannt annak idején sokan támadták állításai miatt, de a régész próbálta megvédeni igazát (1875-ben Trója és romjai címmel könyvet is írt), és később többször is visszatért Trójába (1878-79, 1882-83, illetve 1888-90), miközben hosszú ideig más tájakon kutatta a homéroszi eposzok korának emlékeit.
1876-ban kezdte meg a már azonosított Mükéné feltárását, előbb az Oroszlános-kapu közelében, majd a fellegváron belül. Az 1876-ban felfedezett síremlékek és az azokban fellelt Atreusz-kincs – például az Agamemnónnak tulajdonított halotti maszk – révén Schliemann újra rivaldafénybe került, de ő tárta fel a boiótiai Orkhomenoszt, illetve 1884-ben Tirünsz fellegvárát is, a mükénéi kultúra másik központját.
A Schliemann által Agamemnón halotti maszkjának nevezett lelet, amelyet 1876-ban talált Trójánál.
Bár Schliemannt sokan és sokáig bírálták régészeti módszerei miatt, tudományos eredményei vitán felül állnak: két további bronzkori civilizációval bővítette addigi ismereteinket, a harmadikat, Krétát az angol Sir Arthur John Evans tárta fel 10 évvel Schliemann halála után, és nem mellesleg felnyitotta a görögök szemét, mondván, mondáik nem csak a képzelet világában léteznek, igenis van történelmi alapjuk. Ahogy azt egy gyermek is elképzeli.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
