Reménytelen helyzetben is a szabadságért harcoltak a mecseki láthatatlanok

2016. november 23. 10:20 MTI

Az ünnepségen Páva Zsolt, Pécs polgármestere azt mondta: Pécs a forradalom ideje alatt más arcát mutatta, mint sok vidéki város, hiszen a megszálló csapatok megjelenése után a pécsiek egy része úgy döntött, hogy megpróbálja folytatni a harcot. „Ezek a fiatalok példát akartak mutatni, megmutatni azt, hogy noha a városban szovjet tankok vannak, van olyan magyar ember, aki ezt nem hagyja, lelket ad a csüggedőknek” – tette hozzá.

A polgármester felidézte: a csapat, amelyhez több százan csatlakoztak, a világ legerősebb hadserege ellen vette fel a küzdelmet sajátos partizán hadviseléssel, és két héten keresztül folytatták a Mecsekben a harcot. Amikor látszott, hogy nincs értelme tovább a küzdelemnek, úgy döntöttek, hogy elhagyják a harc helyszínét. Sokan visszatértek Pécsre, egy részük Jugoszláviába menekült, és ott tette le a fegyvert.

Mint mondta, a mecseki harcokról sokáig nem lehetett szólni a nyilvánosság előtt, „a kutatások most kezdődhettek meg, hogy több évtizede szabad országban élünk”. Minden forrás, kutató a forradalom dicsőséges pontjának tekinti a mecseki ellenállást, amire nincsen példa 1956 történetében. Páva Zsolt megjegyezte: az emlékmű helyszíne, a Tettye volt az egyik kapocs a városiak és az ellenállók között, ahol találkozhattak a hírvivőkkel, élelmet, ruhát adhattak át a harcolóknak.

Az emlékmű talapzatára rögzített gránitlapokon ellenállók nevei olvashatók, az emlékművön a következő szöveg áll: „Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak”. Kuti László szobrászművész alkotása – leírása szerint – „szabálytalan formáival, egyedi, vörös tardosi mészkő anyagával, szabálytalanul illeszkedő idomaival jelképezi a Mecseki Láthatatlanok egyedi harcmodorát”. Az emlékmű a Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány támogatásával készült, Pécs egyik 1956-os Büszkeségpontjaként.