Rejtőzködő történelem a kínai-észak-koreai határ hegycsúcsai között

2015. február 25. 17:50 MTI

A hegy neve kínai és koreai nyelven egyaránt arra utal, hogy csúcsai mindig fehérek (a hótól), a tó sokat kifejező elnevezése szintén mindkét nyelvben azonos. Az Ég tavát, amelynek legmélyebb pontja 384 méter, október közepétől június közepéig jég borítja, megközelítésére idén februárban - amint ezt az MTI tudósítója is megtapasztalta - a fagypont alá több mint 30 Celsius fokkal is lecsökkenő hőmérséklet és havas szél miatt nem volt lehetőség. A kirándulók, akiknek napi számát a tavaszünnep idejére 26 ezerben korlátozták, ettől függetlenül gyönyörködhetnek a behavazott tájban és a hegy oldalából felbuzogó és nagy párafelhővel a jégben, hóban magának utat törő, helyenként a 83 Celsius-fokot is elérő meleg források vízében, a szélfútta hóban időnként meg-megmutatkozó sziklákban.

Nyári látkép

A tó vízéből képződő 70 méteres vízesés is egybefüggő jégcsapokká dermedt. Nyáron, a hegy leglátogatottabb időszakában, turisták százezrei sétálnak a körülbelül 13 kilométer kerületű, kristálytiszta vizű tó partján, mindkét oldalon. A Guinness rekordok könyve szerint ez a legmagasabban fekvő krátertó a világon. A hegyen három folyó, a Szunghua, a Tumen és az ugyancsak kínai-észak-koreai határt képező Jalu (Amnok) ered. A vulkán több mint ezer éve, 940-ben tört ki, akkor keletkezett 4,5 kilométer átmérőjű krátere, majd 1702-ben és 1903-ban "jelezte", hogy még nem szunnyadt ki teljesen. Azóta "alvó" státusban van. A hegy erdeiben tigrisek, medvék, leopárdok, farkasok, szarvasok és vaddisznók tanyáznak. A vadon élő madarak közül baglyok, harkályok és a nyírfajd példányai is feltűnnek. A környezet flórája ugyancsak rendkívüli, számos különleges növény, köztük gyógynövény és virág lelőhelye.

A hegy hovatartozásának eldöntésére, a mindkét oldalon történelmi hivatkozásokkal bővelkedő vita lezárására, a terület megosztására az illetékesek több alkalommal is megpróbáltak kísérletet tenni. Az 1700-as évek elején a mandzsu és a koreai vezetők megállapodtak egy pontban, de annak értelmezése körül a 19. század végétől a 20. század elejéig ismét fellángoltak a viták. A Csing-dinasztia és a Koreát megszálló japánok közötti 1909-es megegyezés szerint a hegy északi és keleti részét kínai területnek ismerték el. 1962-ben, amikor Kína Észak-Koreával határozta meg az államhatár vonalát, a két ország elfogadta, hogy az Ég tavát "kettévágva" megosztoznak a hegyen. A helyszínen egy Liu nevű kínai turista úgy fogalmazott, szerinte Csou En-laj akkori kormányfő "nagyvonalúságának" köszönhetően, Kim Ir Szen akkori észak-koreai vezetőnek tett titkos gesztusa révén került a területnek mintegy 60 százaléka észak-koreai ellenőrzés alá.

Dél-Koreában sokan nem nézték és a mai napig nem nézik jó szemmel Phenjan és Peking megoldását azt hangoztatva, hogy a hegy - úgy, ahogy van - Korea része. Ennek hangoztatása általában akkor válik hangosabbá, amikor úgy érzik, kínai részről újabb és újabb törekvésekkel igyekeznek "kisajátítani" a hegyet. Kimondva, kimondatlanul tehát egyfajta szunnyadó konfliktushelyzetről van szó. A 2007-ben Csilin tartományban rendezett Ázsiai Téli Játékok során dél-koreai sportolók a díjkiosztó alkalmával például mosolyogva tartottak fel egy feliratot, amelyen az szerepelt, hogy "A Paektu-hegy a mi területünk". Az akciót kínai tiltakozás követte, amire koreai részről azt felelték, hogy spontán akció volt és nem volt politikai üzenete. A vita nem mérgesedett el.

Legutóbb tavaly került elő ismét a téma, amikor a kínai Hangda Csoport új ásványvízmárkája bemutatásakor azt reklámozta, hogy a víz a Csangpaj-hegy forrásaiból származik. De ami még ennél is jobban felbosszantotta a dél-koreaiakat, az az volt, hogy a reklámkampány filmes sztárjait Dél-Koreából válogatták. Szöulban vihart kavart a lépés, sokan bicskanyitogatónak tartották a kereskedelmi fogáson túlmutató "ravaszságot" és egyes publicisták máris kijelentették, a két Korea egyesülése után újra kell tárgyalni a határmegállapodást.