Rejtélyes „imádkozó sáskaember” sziklarajza került elő Iránban

2020. március 19. 18:21 Múlt-kor

Az ábrázolást még egy 2017-2018 során zajlott régészeti felmérés keretében fedezték fel, részletesebben azonban csak most került megvizsgálásra.

Az iráni kutatók a Journal of Orthoptera Research című, egyenesszárnyú rovarokkal foglalkozó tudományos szakfolyóiratban tették közzé tanulmányukat.

Mivel a különféle nemzetközi szankciók miatt a radiokarbon kormeghatározáshoz szükséges felszerelés nem áll rendelkezésre Iránban, a sziklarajz keletkezésének idejét igen nehéz meghatározni – lehet 4000, de akár 40 000 éves is.

Mivel ízeltlábúak ritkán tűnnek fel sziklarajzokon, a régészek entomológusokat hívtak segítségül a az állat fajának minél pontosabb megállapításához.

Hat lába, nagy, háromszögletű feje, az abból kiáll nyúlvány, hajlított hátsó lábai és jellegzetes elülső végtagjai a fogólábúak rendjébe sorolják, azon belül is az imádkozó sáskák családjába.

Ennek Iránban honos, Empusa nevű rendje, amely a meleg, száraz környezet kedveli – amilyen Tejmareh is – rendelkezik az ábrázoláson látható fejnyúlvánnyal.

Két elem azonban arra utal, ez nem egy egyszerű imádkozó sáska: a középső lábpár végein körök vagy karikák találhatók. A régészek szerint közeli párhuzamot mutat az úgynevezett „guggoló ember” ábrázolásokkal, amelyek a világ minden táján megtalálhatók.

Míg sokak szerint egyszerűen gömbölyű tárgyat tartó emberek ábrázolásairól van szó, mások szerint nem embereket, hanem légköri plazmakisüléseket jelképeznek.

„Guggoló emberek” ilyen ábrázolásait megtalálták már az Egyesült Államok délnyugati részén Arizonában, Dél-Amerikában Venezuelában, Európában Spanyolországban és Olaszországban, illetve a Közel-Keleten az Egyesült Arab Emirátusokban is.

A régészek szerint az általuk tanulmányozott ábra egy ilyen alak és az imádkozó sáska ötvözete, ezért a „guggoló imádkozó sáskaember” becenevet adták neki. Egyelőre csupán találgatni lehet, miféle jelentőséggel bírhatott a rajz azok számára, akik készítették.