Praktikus ajándékok középkori újszülötteknek (és szüleiknek)
2020. június 3. 16:46 Múlt-kor
Babahordó kendő
Ahogy a járni tanuló újszülött hajlongva kísérgetése, úgy kézben való cipelése is igencsak fárasztó munka tud lenni. Ennek elkerülésére – valamint szintén kezeik felszabadítása érdekében – a középkorban is készítettek különböző hordozóalkalmatosságokat.
Ezek közül messze a leggyakoribb és leghozzáférhetőbb az egyszerű kendő volt, amelynek segítségével a szülő testéhez erősítették a kisdedet.
A kendők nem csupán hasznosak, de sokoldalúak: a gyermek hordozása közben végzendő tevékenységtől függően lejjebb vagy feljebb is rögzíthetők a felsőtesten, elöl vagy hátul, ráadásul közel tartják a csecsemőt a szülő testhőjéhez (ez utóbbi különösen az újszülöttek esetében fontos).
Végül, de nem utolsósorban lehetővé teszik azt is, hogy az édesanya (vagy dajka) menet közben szoptassa a gyermeket, ami számos középkori ábrázoláson megjelenik. Ha a szülő napi teendői sok járást-kelést követeltek meg, a hordozókendőnél aligha létezett praktikusabb eszköz a középkorban.
Hordozható bölcső
Napjainkban az észak-amerikai őslakosokról, illetve az észak-skandináviai számi őslakosokról készült ábrázolásokról lehet ismerős e robusztusabb gyermekhordozó eszköz, amely nagyobb stabilitást és védettséget nyújt, továbbá alkalmasabb a hosszabb utakra is.
A fő különbség a ma kapható gyermekhordó keretekhez képest, hogy ezek az alkalmatosságok a baba végtagjait is magukba zárják.
Habár mindössze egyetlen, 14. századi francia ábrázolás alapján tudható biztosan, hogy a középkori Európában is használtak hordozható bölcsőket, számos egyéb korabeli képen tűnnek fel gyermekek, akiket a rőzse vagy a leszedett termés hordozására való kosarakban visznek.
Ha nem is volt mindenhol jellemző a kimondottan csecsemőkre szabott eszköz, a bölcsőszerű tárgyak gyermekek hordozására való „befogása” szinte mindenhol megjelent.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
