Pompeji lakói jobban be tudták világítani otthonaikat Kr. u. 79-ben, mint a londoniak 1820-ban
2020. július 21. 16:50 Múlt-kor
A város katasztrofális pusztulásakor, Kr. u. 79-ben a Vezúv vulkán lábánál fekvő Pompejiben élő emberek jobban be tudták világítani környezetüket esténként, mint a 19. század eleji londoniak – jutott meglepő következtetésére nemrégiben egy kutatócsoport.
Minőség, mennyiség és adók
Az ipari forradalom olaj-, majd gáz-, végül pedig elektromos világítási rendszerei előtt a mindennapi életben az ókorban és az újkorban is a gyertya volt a legelterjedtebb eszköz a sötétedés utáni világításra.
A kutatók szerint a jobb esti világítás a nagyobb keresethez, nagyobb tanultsághoz és műveltséghez, és jobb mentális egészséghez, illetve általános jóléthez is hozzájárulhatott. Elemzésük szerint az 1. századi rómaiaknak mintegy 17 százalékkal több mesterséges fény állt rendelkezésükre, mint a György-kori londoniaknak – emiatt könnyen lehet, hogy lényegesen boldogabbak voltak.
Dr. Kai Whiting, a belga Louvaini Katolikus Egyetem kutatója és a tanulmány vezető szerzője elmondta: „Modellünk felhasználásával úgy becsültük, az átlag ókori római emberre hozzávetőleg 41 000 lumenóra világítás jutott fejenként, évente. Ez fejenként körülbelül évi 6000 lumenórával, azaz 17 százalékkal több világítást jelent, mint amennyi a György-kori társaiknak jutott.”
„Valójában 1850-ig – az ipari forradalomig – kellett várni arra, hogy London felzárkózzon az ókori Rómához. Kétségtelen, hogy Pompeji és Herculaneum egyes rabszolgáinak jobb hozzáférése volt a világításhoz, mint a szegény György-kori családoknak – ez olyan dolog, amelyre talán nemigen gondolunk” – tette hozzá.
A világítás szintjét számos tényező befolyásolta a két civilizációban. A 19. század eleji Angliában lényegesen jobb tüzelőanyagok álltak rendelkezésre, mint az ókori Rómában – gyertyáik faggyúból, viaszból és cetvelőből készültek, míg a rómaiakéi zsírból, és a földgáz elődje, a szénből előállított, úgynevezett világítógáz is létezett ekkor már. Ezek azonban áruk miatt a század elején még a gazdagok, illetve a nagyobb vállalkozások privilégiumai voltak.
A szegényebb angolokat a 19. század elején ráadásul két, mai szemszögből rendkívül visszásnak tűnő adó is sújtotta: mind a gyertyákra, mind a lakásokon található ablakokra külön tarifákat vetett ki az állam. Azok, akik egyetlen ablak adóját sem tudták megfizetni, minden otthon töltött idejükben a mesterséges világításra voltak utalva, ez azonban szintén drága mulatság volt számukra.
A rómaiaknak – bár gyertyáik állati zsírból készültek, és kevesebb fényt bocsátottak ki, lámpáikba pedig csak olívaolajat tudtak tölteni – nem volt semmilyen formában korlátozva a világítás különböző formáinak használata, így mind lámpákból és olajból, mind gyertyákból akármennyit beszerezhettek és használhattak.
Pompeji és Herculaneum lakói jól tudták, milyen fontos a fény a napi életben – a két város törvényt is hozott, amely megtiltotta olyan magas kerítések építését, amelyek mások otthonát megfosztják a napfénytől.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
