Pomádés dobozba rejtett ciánkapszulával vetett véget életének Hermann Göring

2020. október 15. 11:56 Múlt-kor

1893. január 12-én született Rosenheimben, jómódú nemesi családban. Apja az első világháború előtt a német gyarmat Délnyugat-Afrika biztosa, majd Haiti főkonzulja volt, Göring ezért keresztapja, a zsidó származású Hermann von Epenstein lovag kastélyában nevelkedett. A fegyelmezetlen gyerek tizenkét évesen katonai iskolába került, 1912-ben avatták tisztté.

Az első világháborúban a francia fronton harcolt egy gyalogos században, bátorságáért megkapta a Vaskereszt második osztályát. A lövészárokban szerzett reumája miatt kórházba került, itt beszélte rá vadászpilóta barátja, hogy lépjen át a légierőhöz.

Kérelmét először elutasították, de ő megfigyelőként engedély nélkül is a levegőbe emelkedett barátja gépén. Elzárás helyett pilótatanfolyamra irányították, s hamarosan "ász" pilóta lett.

Számtalan győzelmet aratott légi párbajokban, megkapta a legmagasabb katonai kitüntetést, a háborút annak a repülőszázadnak a parancsnokaként fejezte be, amelyet a híres "Vörös Báró", Manfred von Richthofen alapított.

A fegyverletétel után nem találta helyét, Dániában, majd Svédországban dolgozott pilótaként. Itt ismerkedett meg Carin von Rosen svéd bárónővel, egy olimpiai bajnok tornász feleségével, akit annak válása után, 1922-ben feleségül vett.

1931-ben megözvegyült, 1935-ben nősült újra, filmszínésznő feleségétől, Emmy Sonnemanntól egy lánya született. 1921-ben visszatért Münchenbe, ahol történelmet hallgatott az egyetemen, de csak egy évig.

A weimari köztársaságban és a hivatásos politikusokban csalódott Göring a bajor fővárosban ismerkedett meg Hitlerrel, és 1922 októberében belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba (NSDAP). A Führer tetszését elnyerte az egykori háborús hős, ezért megtette a rohamosztagosok (Strumabteilung - SA) katonai parancsnokává.

Az SA az ő vezetésével vett részt az 1923. novemberi sikertelen sörpuccsban, a harcok során megsebesült Göring a letartóztatás elől Ausztriába szökött. Ekkor szokott rá a fájdalmai tompítására kapott morfiumra, szenvedélyéből később több ízben próbálták kigyógyítani, sikertelenül.

1924-től Svédországban élt, 1927-ben amnesztiát kapott, hazatérhetett. Az SA vezetését nem kapta vissza, de 1928-ban a berlini parlament 12 náci képviselőjének egyike, a frakció vezetője lett.

Az egyre erősebb NSDAP az 1932. évi választásokon már 230 mandátumhoz jutott, és Göringet választották meg a Reichstag elnökévé. Az idős Paul von Hindenburg elnök 1933. január 30-án Hitlert kérte fel kancellárnak, a nemzetiszocialisták kerültek hatalomra.

Göring kulcsszerepet játszott a Reichstag felgyújtása után, 1933. március 24-én áterőszakolt felhatalmazási törvény elfogadtatásában, a jogszabály rendkívül kiterjedt jogosítványokkal ruházta fel Hitlert. A Führer porosz belügyminiszterré, porosz miniszterelnökké, majd a rohamosan növekvő légierő, a Luftwaffe felügyelőjének tette meg.

Ő ellenőrizte az ellenzékiek "átnevelésére" felállított első koncentrációs táborokat, a porosz rendvédelmi erőkből megszervezte a rettegett titkosrendőrséget, a Gestapót, a Hitler "belső ellenzékével" leszámoló hosszú kések éjszakáján ő felügyelte az SA vezetőinek kivégzését.

Hitlerhez fűződő lojalitásáért cserébe kikezdhetetlen pozíciókhoz jutott, Rudolf Hess-szel rivalizált azért, ki számítson a Harmadik Birodalom második emberének. A Gestapo és a koncentrációs táborok vezetését idővel Heinrich Himmlernek adta át, és 1936-ban a hadigazdaság négyéves tervének biztosa és a diktátor utazó nagykövete lett.

Jelentős szerepe volt az 1938-as Kristályéjszaka zsidóellenes atrocitásainak megszervezésében. A második világháború kitörése után a Luftwaffe sikert sikerre halmozott, Hitler kijelölt utódaként 1940-ben birodalmi marsall lett. Dédelgetett légiereje azonban elvesztette az angliai csatát, helyzete megingott.

A háború során viselkedése egyre kiszámíthatatlanabb lett, az elhízott légi marsall még akkor is hivalkodó pompában élt, amikor a szövetségesek már Németországot bombázták, amivel még vezető társait is felháborította.

[galeria_kep_29404]

Ő irányította Németországban és a meghódított területeken a zsidó vagyonok elrablását, s hatalmas műkincsgyűjteményre tett szert. Vadászszenvedélyének és becsvágyának engedve megszerezte a Berlinhez közeli schorfheidei erdőgazdaságot, itteni - első felesége után Carinhallnak nevezett - birtokán halmozta fel a lopott festményeket, szobrokat, falikárpitokat.

1945 tavaszán - mivel úgy tudta, hogy Hitlert bekerítették Berlinben - megpróbálta átvenni hatáskörét. A feldühödött Führer 1945. április 23-án megfosztotta minden párt- és állami tisztségétől, árulónak nyilvánította, elrendelte őrizetbe vételét, majd kizárta a pártból.

Hitler egy héttel később öngyilkosságot követett el bunkerében, Göring május 5-én szabadult ki. Azonnal megadta magát az amerikaiaknak, abban a reménykedett, hogy tárgyalópartnernek tekintik majd. Ehelyett háborús főbűnösként ismét letartóztatták, a nürnbergi perben Nemzetközi Katonai Bíróság elé állították.

A börtönben lefogyott és a morfiumról is leszokott Göring tagadta, hogy köze lett volna a náci rendszer legszörnyűbb bűntetteihez, mindezeket Himmler titkos tevékenységének tartotta, magát ártatlannak mondta.

A bíróság minden vádpontban bűnösnek találta, halálra ítélte, kérelmét, hogy ne kötél, hanem golyó által végezzék ki, elutasították. A kivégzés előtti éjszaka méreggel öngyilkos lett, az csak két évtizeddel később derült ki, hogy a ciánkapszulát letartóztatása óta rejtegette egy pomádés dobozban.