Pokahontasz története közel sem végződött happy enddel
2025. március 11. 08:27 Múlt-kor
Az angol felfedező John Smith számos könyvet írt az Észak-Amerikában tett utazásairól, melyekben beszámolt az Újvilág élővilágáról. De a legérdekesebbek mégis az őslakosokkal kapcsolatos megfigyelései voltak. Különösen sokat írt az indián lányról, akit Pokahontasznak hívtak.
Napjainkban Pokahontasz történetére úgy emlékezünk, mint idilli szerelmi kapcsolatra, amely azt szimbolizálja, hogy két eltérő kultúrájú ember, hogyan tud egymásba szeretni a veszélyektől hemzsegő Újvilágban. A Disney mesékben felvázolt boldog befejezéshez képest Pokahontasz sorsa tragikus véget ért.
Egy nem mindennapi találkozó
A lánnyal akkor ismerkedett meg, amikor a Jamestown nevű gyarmat egyik kormányzójaként szolgált. Szabadidejében igyekezett feltérképezni a környéket és élénk kereskedelmet folytatott az őslakosokkal.
Utazása során konfliktusba keveredett a póhatan törzs vadászaival, akik elfogták és törzsfőnökük elé vitték. Több, mint egy hónapig volt fogoly mielőtt halálra ítélték. Állítása szerint a kivégzése előtti pillanatban a törzsfőnök csupán 10 éves lánya Pokahontasz váratlanul a lesújtani készülő bárd és az angol férfi közé ugrott és kegyelemért könyörgött az idegen férfi számára, ezzel megakadályozva erőszakos halálát.
Pokahontasz közbelépése megmentette John Smith-et a biztos haláltól
Smith beszámolóját napjainkban számos történész vitatja, és már a korszakban sem tulajdonítottak neki sok jelentőséget, mivel az első könyvében egyáltalán nem említette megmentésének pontos körülményeit.
A valóságban ezzel szemben az, hogy Smith valóban találkozhatott a törzsfőnök kedvenc lányával a fogsága ideje alatt, de életének megkímélése nem az ő közbelépésének, hanem egyszerűen édesapja, Wahunsenacawh jóindulatának volt köszönhető.
Később a telepesek mégis háborúba keveredtek az őslakosokkal területi viták és az élelemhiány miatt. Smith jól emlékezett Pokahontasz kivételes szerepére, ezért azzal az ötlettel állt elő, hogy az ő elrablásával megakadályozható lenne a kolónia pusztulása, hiszen apja a lány visszatérése reményében megkímélné a kicsiny angol gyarmatot.
Angol rabságban
Pokahontaszt jamestowni tartózkodása idején megkeresztelték és a keresztségben a Rebeka nevet kapta. Ugyanebben az évben John Rolfeval lépett házasságra. A történetek szerint a házasság nemcsak, hogy szerelemből köttetett, de békét is eredményezett az angol telepesek és az őslakos póhatan törzsek között. Egy év elteltével pedig Thomas nevű gyermekük is született a frigyből. Más feltételezések alapján az angol katonák erőszakot követtek el az őslakos nőn, és az apjával való konfliktust elkerülve döntöttek a házasság mellett. Ez alapján a kapcsolat eleinte korántsem volt romantikus, inkább kényszerből született. A pár csak később találhatott egymásra.
John Smith ábrázolása egy 18. századi metszeten
Mindenesetre apja, póhatan törzsfőnök belenyugodva abba, hogy lánya viszonylagos biztonságban van, beszüntette a támadásokat és így békés együttélés kezdődhetett meg, igaz csak pár évre.
1616-ban a különös család Angliába látogatott. A furcsa párost ámulattal fogadták. A Lady Rebeka névre hallgató Pokahontasz családjával keresztül-kasul bejárta a ködös Albiont. Haját jellegzetes angol frizurára vágatta, valamint a helyi divat szerint öltözködött. Fokozatosan sajátította el a sziget nyelvét. Még a királyi udvarba is eljutott és a korábban ,,megmentett” John Smithhel is találkozott.
1617-ben a család már visszaindult volna Virginiába, amikor Pokahontasz és fia különös betegségbe esett. A nő és gyermeke szervezetét olyan korokozó támadta meg, mellyel szemben az angolok már immunisak voltak, az indiánok viszont még nem.
Az őslakos nő fiatalon, 21 éves korában elhunyt, míg férje Rolfe visszatért a gyarmatokra. Fia Thomast angliai rokonai gondoskodására bízta. Szerencsére a gyermek sikeresen túlélte a betegséget, viszont csak felnőtt korában követte apját Amerikába.