Múlt-kor.hu

Pogány praktikától a szekérrel csaló görögig: mit tudunk az 1896-os athéni olimpiáról?

Pogány praktikától a szekérrel csaló görögig: mit tudunk az 1896-os athéni olimpiáról?

2021. április 6. 18:16 Múlt-kor

Az olimpiát nem lehet elfelejteni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az 1500 éves kimaradás utáni feltámasztása, majd egészen napjainkig tartó sikertörténete. Pierre de Coubertin, Hajós Alfréd, Athén, 1896. Sokaknak csak ennyit jelent, valójában ennél sokkal több volt az első újkori olimpia, amely lehetett volna akár Budapesten is. Távcsövezéssel, levelekkel a Pesti Naplónak, de mindenképpen kabalafigura és olimpiai láng nélkül.

Olimpia: múltból a jövőbe

Történelmi léptékkel nézve szinte elenyésző az a 125 év, amelyet az első újkori olimpia óta magunk mögött hagytunk. Az ókori olimpiák több mint ezer éves történetét I. Theodosius császár 393-as döntése zárta le, az egészen időszámításunk előtt 776-ig visszanyúló ókori hagyományt „pogány praktikának” bélyegezve.

Ezután annak ellenére következett több mint ezer éves kihagyás, hogy a reneszánsz óta különböző politikai színtereken, több alkalommal is kezdeményezték a dicső esemény visszavezetését (így például a 17. századi Angliában vagy a francia forradalom idején). Az 1859-től szervezett pánhellén játékok már a modern kori olimpia közvetlen előzményének tekinthetőek.

Persze mindez nem valósulhatott volna meg a méltán ismert – és a modern kori olimpia megálmodójaként számon tartott – Pierre de Coubertin báró hozzájárulása nélkül. Hathatós közreműködésével 13 ország 49 sportszövetségével megalakult a NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság), amelynek vezetői között Kemény Ferenc is aktívan részt vett az események irányításában.

Az olimpia hivatalos jelszava a „Citius, altius, fortius!”, azaz „Gyorsabban, magasabbra, erősebben!” lett. Ez az elsősorban sportolóknak szánt mottó ugyanakkor a rendezvény szervezőinek is motivációul szolgálhatott, hiszen sokáig kérdéses volt, hogy Görögország képes lesz-e megszervezni az első újkori olimpiát.

Mi történt Athénban?

Az eredeti tervek között az is felmerült, hogy Párizsban legyen az első újkori olimpia az évszázadfordulón, mondván, a világkiállítással együtt PR-szempontból nagyobb lenne a nézőközönség. Amikor eldőlt, hogy a dátum 1896 (a helyszín pedig mégis Athén) lesz, anyagi nehézségek léptek elő a görög főváros rendezésével kapcsolatban, így került előtérbe Budapest. Az ötlet – amelynek egyik fő támogatója a már említett Kemény Ferenc volt – egészen az államvezetésig is eljutott, hiszen a Millenniummal egybekötve a magyar főváros egy világraszóló eseménynek szolgálhatott volna helyszínéül. Végül Athént egy gazdag görög kereskedő, Georgiosz Averoff mentette meg, így megkezdődhetett a modern kor első olimpiája.

A 13-as ugyan nem szerencseszám, mégis ennyi ország nevezett az eseményre (a rendező görögökön kívül Nagy-Britannia, az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország, Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia, Dánia, Svájc, Bulgária, Svédország, az Egyesült Államok, Ausztrália és Chile). 295 férfi sportoló (nők ekkor még nem vehettek részt), 9 sportág 43 versenyszámában (atlétika, torna, birkózás, vívás, kerékpározás, lövészet, úszás, tenisz, súlyemelés) próbálhatta ki magát.

A kor viszonyaihoz képest a rendezésre összességében nem lehetett panasz. Ugyan akadtak nehézségek – későn postázott meghívók, fagyos tengervíz, nem pontosan mért távok –, az 1896. április 6. és 15. között megrendezett eseményt siker koronázta. Az eddig megszervezett 31 (sajnos egyelőre nem 32) nyári olimpia a bizonyíték arra, hogy az újjáélesztés ötlete működött, az ötkarikás játék az emberiség egyik legjelentősebb eseményévé vált a 20-21. században.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Pogány praktikától a szekérrel csaló görögig: mit tudunk az 1896-os athéni olimpiáról?

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. tavasz különszám: 18 festmény, amit imádunk

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra