„Pista egyben Péter Gábor pszichiátere is volt." Portré dr. Bálint Istvánról, az ÁVH rettegett orvosáról
2022. május 21. 08:50 Betekintő, Múlt-kor
Bálint István mint „imperialista kém”, s további súlyos vádak
1952 őszén Leningrádban egy ún. „cionista orvosper” vette kezdetét. A szovjet vezetőket kezelő zsidó orvosokat azzal vádolták, hogy az amerikai hírszolgálat és a Joint megbízásából összeesküvést szerveztek a rendszer megdöntésére. 1953 áprilisában ugyan visszavonták a vádakat, de addigra már több kelet-európai országban is indult hasonló eljárás. Magyarországon 1953 elején, Péter Gábor lefogásával vette kezdetét egy állítólagos „világméretű zsidó összeesküvés” felgöngyölítése, s májusra már 23 aktív vagy korábban vezető pozíciót betöltő tisztet vettek őrizetbe.
Péter Gábor 1949. április 25-én (fortepan/Bauer Sándor)
Dr. Bálint Istvánt 1953. január 4-én az elsők között tartóztatták le. A nemzetközileg kiterjedt cionista kémszervezet tervezett perének koncepciója Péter Gábor kapcsolathálózatának feltárására alapozódott, míg a Bálint ellen felhozott további vádpontok az ÁVH orvosaként végzett munkáját vette célba – tanúvallomásainak így ez irányba kellett mutatnia.
A kihallgatások során dr. Bálint Istvánt a következő hét vádpont elismerésére akarták rábírni:
1. Provokátori tevékenység
2. Amerikai hírszerzőszervek részére folytatott kémtevékenység
3. Többrendbeli emberölés (Popescu György és Szűcs Ernő meggyilkolásában való részvétel, Kovács József tudatos félrekezelése)
4. Cionista orvoscsoport összejövetelek
5. Cionisták támogatása, nyugatra való illegális kiszöktetésben való részvétel (útlevéllel való üzérkedés)
6. Kártevő tevékenység (az ÁVH Korvin Ottó kórházban több cionista és ellenséges beállítottságú személyt helyezett el felelős funkcióba)
7. Janikovszky Béláné elmegyógyintézetbe való záratása.
A kihallgatásokról dr. Bálint István 1953-as őrizetbevételekor tett vallomásainak Összefoglaló jelentéséből kapunk képet. A koncepciós ügyek felülvizsgálatakor a politikai rendőrség által alkalmazott módszereket is feltárták, eszerint a vizsgálat megkezdése előtt nem állt rendelkezésükre operatív eszközök útján beszerzett bizonyíték, így a koncepciójukat bizonyító vallomásokat fizikai-lelki erőszak alkalmazásával kényszerítették ki. A vizsgálat elején dr. Bálint István nem vallott a neki tulajdonított bűncselekményekről, csak később, amikor január 25-én már a feleségét is lefogták és öt hónapon át bent tartották, vele szemben pedig testi fenyítést alkalmaztak. Ez utóbbit alátámasztja fia gyermekkori visszaemlékezése is: „Egy emlékem van ebből az időből. Mikor az anyám hazajött a börtönből, az apám ruháját hazahozta és ledobta a földre, és cafatokban volt és véres volt.”
A vizsgálat során erőszakkal kicsikart – egyébiránt elképesztő fordulatokkal tűzdelt – vallomásainak megtételében Bálintot „segítette”, hogy olyan kérdéseket kapott, amelyekből a bevallandó bűncselekményekre vonatkozó válaszait kikövetkeztethette, de ismertették előtte más személyek vallomásait is, amelyek befolyásolhatták őt a vallomástételben. Emellett a kihallgatások során áthallatszott a falon más őrizetesek beszéde is, amit szintén felhasznált sajátjaként. Provokátori tevékenységéről kényszer hatására azt vallotta, hogy a horthysta politikai rendőrség 1932 augusztusában beszervezte őt a besúgó hálózatába. Amerikai hírszerző szervek részére folytatott kémkedésről szólva pedig vallomást tett arról, hogy amikor 1944 novemberében menlevelet kért a Svéd Vöröskeresztnél, Langlet Waldemár, a Svéd Vöröskereszt vezetője beszervezte őt, nyilatkozatot íratott vele, melyben kötelezi magát, hogy a háború után az amerikaiak részére kémkedni fog. Vallomása szerint dr. Benedek László, a Zsidó Kórház igazgatója, 1945 márciusában Langlet Waldemárra hivatkozva felvette vele a kémkapcsolatot, és ez időtől egészen 1953-as őrizetbevételéig rendszeresen adott át dr. Benedeknek az ÁVH-ról államtitkokat képező jelentéseket.
MÁVAG Mozdony- és Gépgyár Nemzeti Vállalat, 1949. április 25. A felvétel a gyár dolgozói által a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságának (BM ÁVH) adományozott csapatzászló átadásakor készült. Az állomány eskütétele. (Fortepan/Bauer Sándor)
1945 végétől dr. Benedek összekapcsolta Péter Gáborral, innentől fogva ő közvetítette Péter Gábor jelentéseit is. 1947-ben Péter Gábor hozzákapcsolta először Décsi Gyulát, majd Mátrai Tamást, akik ez időtől rendszeresen adtak át neki jelentéseket, az amerikai hírszerző szerveknek való továbbításra. A kémügyben tett vallomását dr. Bálint István később visszavonta, így tett Péter Gábor és dr. Benedek László is. Mivel vallomásaik között már korábban is súlyos ellentmondások merültek fel, bizonyíték hiányában a vádpontokat ejtették. A dr. Bálint István ellen felhozott további vádpontok és az azokra adott válaszai a forrásközlésemben részletesen olvashatók. Felülvizsgálata időszakában, 1957. május 6-án az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottságához írt feljegyzésében dr. Bálint István így írt erről az időszakról: „Öt hónapi kínzás után a szovjet kihallgatók közölték velem, hogy az egész cionista ügy minden alapot nélkülöz és megállapították, hogy semmilyen bűncselekményt nem követtem el és rövidesen szabadlábra fognak helyezni. Ennek ellenére a katonai bíróság lényegében újabb kihallgatások nélkül 1953. december 24-én 8 évi börtönre ítélt olyan bűncselekmények címén, amelyeket soha nem követtem el.”
Dr. Bálint Istvánt 1953. december 24-én a Budapesti Hadbíróság, majd 1954. január 15-én a Katonai Felsőbíróság részben megváltoztató ítéletével népellenes bűntette, folytatólagosan elkövetett hivatali hatalommal való visszaélés bűntette, folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette és személyes szabadság megsértése bűntette miatt jogerősen 8 évi börtönre, a közügyektől 10 évi eltiltásra és vagyona 1/2 részének elkobzására és lefokozásra ítélte. Az ítélet indoklása szerint Dr. Bálint István 1945-től részese volt a politikai rendőrségen rendszeressé vált törvényellenes módszerek alkalmazásának, orvosként állambiztonsági tiszteknek veréstechnikai előadást tartott a fogvatartottak szakszerű bántalmazásáról, aktív résztvevője volt őrizetesek kínzásának és fizikai megsemmisítésének, elmegyógyintézetbe való kényszerutalással személyes szabadság elleni bűntettet követett el, emellett tudomással bírt az ÁVH-n folyó útlevél-üzérkedésről, és a fizetésén felül maga is különböző juttatásokban részesült. Felmerült ellene az a vád is, hogy orvosként a fogvatartottak bántalmazása során bekövetkező halál okának megállapításával manipulált – ezt látszik igazolni a Popescu György és a Szűcs testvérek brutális megverését követő halálesetekről kiadott orvosi jelentése.
Ez utóbbi esetre korabeli tanúk is utaltak: Bauer Miklósné Farkas Vladimir közvetlen beosztottjaként volt részese az eseménynek. A Szűcs testvérek halálának másnapján dr. Bálint István és dr. Kőrösi Andor mellé jegyzőkönyvvezetőként őt rendelték ki Vácra a boncoláshoz. 1956. szeptember 27-én tett vallomásában így emlékezik az ott történtekre: „Emlékezetem szerint a holttesteket még akkor éjszaka elszállították Vácra, ahol Bálint István és Kőrösi Andor orvosok egy kórboncnok professzor közreműködésével felboncolták, majd a boncolás eredményéről leletet vettek fel, miszerint mindkét holttesten súlyos fizikai bántalmazások nyomai voltak tapasztalhatók, de úgy emlékszem, hogy a lelet kifejezetten nem utalt arra, hogy a halált fizikai bántalmazások idézték elő.”
Bauer Miklósné vallomásával egybecseng Farkas Vladimir memoárbéli visszaemlékezése: „Késő este volt már, de legnagyobb meglepetésünkre még a munkahelyén találtuk dr. Bálint Istvánt és helyettesét, dr. Kőrösi Andort is. Kérésemre mindketten azonnal átjöttek. Nyomban megvizsgálták a Szűcs testvéreket, és dr. Bálint közölte, hogy nincs különösebb baj. Mind a kettőjüknek adtak injekciót, és rövidesen folytatni lehetett a verést. Erre azonban már nem került sor. […] Amikor reggel Péter Gábor szobájában összegyűltünk, már ott volt az asztalán Princz jelentése. […] Legnagyobb meglepetésemre dr. Bálint és dr. Kőrösi teljesen új változattal rukkoltak elő. Bálint közölte, hogy mind a két testvér súlyos szívbeteg volt, és a szívük mondta fel a szolgálatot.
Argejó Éva: A veréstechnikától a színdinamikáig. Portré dr. Bálint Istvánról, az ÁVH orvosáról című tanulmányát teljes egészében a Betekintő folyóirat 12. évf. 3. számában olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
