Pinokkió eredeti kalandjai jóval sötétebbek voltak a ma ismert változatoknál

2019. április 2. 18:51 Múlt-kor

Pinokkió eleve fantasztikus történetének eredeti változata még a világszerte ismert Disney-féle animációs feldolgozásnál is különösebb. A „Pinokkió kalandjai” az olasz Carlo Collodi műve, aki addig francia meséket fordított le anyanyelvére. A történet első, 1881-es kiadása folytatásokban jelent meg az első olasz gyermeklapban, amelynek „Giornale per i Bambini” volt a címe. A gyermekirodalom ekkoriban még új dolognak számított, de az Európa-szerte csökkenő írástudatlanság egyre inkább lehetővé tette kimondottan a fiatalabb közönség megcélzását a művekkel.

A műfaj legsikeresebbje a korban a Grimm-fivérek mesegyűjteménye volt, amely mintegy 200 történetet tartalmazott. Sokak szerint Collodira is hatást gyakorolhatott, tekintve Pinokkió történetének eredeti alakulását – a folytatásos széria azzal ért véget, hogy a főszereplőt felakasztják tetteiért. Habár ez napjainkban meglehetős megütközést keltene egy gyermekeknek szánt történetben, akkoriban nem csökkentette Pinokkió és kalandjai népszerűségét – olyannyira nem, hogy Collodi a követelések hatására kénytelen volt „újjáéleszteni” a karaktert a Kék Tündér varázserejének segítségével, hogy újabb kalandokba foghasson.

A „felújított” folytatásos sorozat végül kétszer olyan hosszú lett, mint az eredeti, ennek végkifejlete pedig már hasonlít a Disney-mesefilm végére. Maga a történet azonban így is sok szempontból különbözik hangvételében és világában a ma népszerű változatoktól. Dzsepettó nem szeretetteljes ember, aki gyermekre vágyik, hanem egy asztalos szegény szomszédja, akit a mesterember megajándékoz egy beszélő fadarabbal, amiből eredetileg asztallábat szeretett volna faragni, de az elkezdett kiáltozni.

Dzsepettó úgy dönt, marionettbábut készít a beszélő tuskóból, hogy így javítson anyagi helyzetén. Alkotásának a Pinokkió nevet adja, a fiú személyisége pedig már akkor kitűnik, amikor Dzsepettó még csak nem is végzett a faragással – amint elkészíti orrát, az füllentéseivel elkezd nőni, amint pedig kifaragja a bábu lábait, Pinokkió első dolga megrúgni Dzsepettót.

A bábu, aki viselkedése ellenére igen tapasztalatlan a világ dolgaiban, egy sor kalandba keveredik ezt követően – legtöbbször pórul járva, mert egy rókából és egy macskából álló páros rendre átveri. Többen is próbálják figyelmeztetni, többek között egy fehér színű feketerigó, amelyet azonban megesz a macska, valamint a Dzsepettó házában egy évszázada élő beszélő tücsök, akit viszont Pinokkió öl meg egy kalapáccsal (Tücsök Tihamér ezáltal már csak szellemként tűnik fel a továbbiakban).

Van azonban olyan eleme is a történetnek, amely az 1940-es rajzfilmben tűnhet morbidabbnak. Collodi eredeti művében a már a valódi fiúvá változás küszöbén álló Pinokkiót a Játékok Földjére csalja el a Fuvaros, ahol a gyermekek játszanak egész nap, és nem kell tanulniuk vagy dolgozniuk. A Disney-mesében azonban a gonosz Fuvaros egy Vidám Sziget nevű helyre viszi a gyermekeket, ahol szerencsejátékokkal, itallal és dohányzással szórakoztatják magukat. Ez talán annak róható fel, hogy a szesztilalom utáni éveket élő Amerikában a rajzfilm el akarta venni a gyermekek kedvét ezektől a dolgoktól.

A két helyszín megegyezik abban, hogy a szórakozó gyermekek idővel szamarakká változnak. Míg azonban a Disney-filmben ez csupán részben következik be Pinokkió esetében, a regényben teljes mértékben átváltozik szamárrá, amiből további bonyodalmak származnak – a Fuvaros valójában azért csalja a Játékok Földjére a gyermekeket, hogy szamarakként adja őket tovább, Pinokkió pedig egy halászhoz kerül, aki megpróbálja a tengerbe fojtani, hogy lenyúzhassa bőrét. Ekkor azonban a tengeri halak lerágják a szamár húsát, így Pinokkió előbújhat, és elmenekülhet.

Ezek a fejlemények talán durvának hangzanának még egy felnőtteknek szánt könyvben is, azonban a „Pinokkió kalandjai” az UNESCO legújabb felmérései szerint a világon az egyik legtöbb nyelvre lefordított könyv – immár 300-nál is több nyelven olvasható valamilyen formában, és minden bizonnyal a legnépszerűbb olasz irodalmi mű.