Pest-Buda Haynau karmai között
2015. szeptember 10. 13:09 Csernus Szilveszter
A Kossuth-bankók kora lejárt
A hadi helyzet azonban másként alakította Pest-Buda sorsát. A döntéshozók előtt nyilvánvaló volt, hogy a szabadságharc megmaradt erőit koncentrálni kell, amibe semmiképpen nem fért bele a nehezen védhető Pest és az itt-ott még mindig romos Buda megtartása. A június 29-i minisztertanácsi ülésen így visszavonták a város védelmét célzó népfelkelést és az ikervárosok kiürítése mellett döntött.
Pest és Buda felbolydult. A feladás hírére nemcsak a vezetés és a hivatalok, hanem a lakosság jó része is költözködéshez fogott. Az otthonmaradóknak pedig már ekkor, a szabad Pest-Buda utolsó napjaiban is kijutott az ürömből, ugyanis a város pénzforgalma gyakorlatilag megállt. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a császári fennhatóság alá kerülő területeken nem fogadják el a forradalom pénzét, a Kossuth-bankókat fizetőeszközül, sőt büntetéssel sújtják még annak birtoklását is. Így a pest-budaiak igyekeztek mihamarabb megszabadulni pénzüktől, ami nem kevés bonyodalmat okozott.
A boltok forgalma fizetőeszköz hiányában megszűnt, az adósok igyekeztek egy összegben kiegyenlíteni tartozásaikat, amit a jogosultak persze nem fogadtak el Kossuth-bankók formájában. Ezen még a kormány azon rendelkezése sem sokat segített, amely rögtönítélő bíráskodás alá helyezte a magyar pénzt el nem fogadókat, és az élelmiszer-kereskedéseket hatósági árulefoglalással fenyegetve kényszerítette nyitva tartásra. Ezek hatására a pénzforgalom újraindult, de az árak példátlan magasságokba emelkedtek. Egyre többen tették az el nem fogadott összegeket bírósági letétbe, ami csak növelte a bizonytalanságot, ugyanis így egyik fél sem tudhatta melyikük fog veszíteni a dolgon.
Buda és Pest napjai meg voltak számlálva. Július 2-án a kormány a dél-alföldi összpontosításnak megfelelően Szegedet jelölte ki az új fővárosnak, mire az elvándorlás még nagyobb méreteket öltött. Csak a június 29-i minisztertanácsi ülés utáni héten 22 ezer útlevélért folyamodtak Pest lakosai, további 8 ezer ember pedig úti okmány nélkül indult meg ingóságaival a szegedi országúton (a fővárosok utolsó napjairól bővebben ld.: Budapest története a márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig. Szerk.: Vörös Károly, 1978., Bp.).
Kossuth Lajos a kormány nevében július 8-i kiáltványában vett búcsút Pesttől, mivel „a hadi munkálatok fordulatai úgy hozták magukkal, hogy a fővárost védelmezni a haza veszélyeztetése, a fővárosban harcolni, annak romlása nélkül nem lehetséges”. Tehát amennyire szükség volt Buda és Pest, mint jelképek megszerzésére április-májusban, azzal szemben a hadi helyzet változásával a főváros a nyár folyamán elvesztette stratégiai jelentőségét. Amellett, hogy a kormányzó-elnök a keresztes háborút is tovább népszerűsítette kiáltványában, a győzelmet biztosra vette, és tényként kezelte a kormány visszatérését, mintegy ébren tartva a reményt.
Mindenesetre Kossuth és a kormány sietve Szegedre távozott, akárcsak az őket az utolsó pillanatokban, követő népfelkelők. Július 11-én délután 5 órakor ugyanis egy Wassin őrnagy vezette császári hadosztály ellenállás nélkül vonult be Budára, megszállta a várat és Heinrich Hentzi májusi akciója után ismét osztrák ágyúk szegeződtek Pest felé. Másnap a Ramberg altábornagy vezette III. hadtest – amelyet Haynau Komárom elől vont el erre a célra – vonult be Pestre a budai Vár fedezete alatt, míg keletről egy orosz kontingens csatlakozott az osztrákokhoz. Pest-Buda így 1849. január 5-e után újfent harc nélkül került császári kézre.
Maga a főparancsnok, Haynau táborszernagy csak 18-án érkezett meg a volt fővárosba; külön tartotta szintén aznapi bevonulását Panjutin tábornok, a Pesten állomásozó cári hadtest parancsnoka. A hesseni származású táborszernagy másnap kiáltványban köszöntötte a Pest-Buda lakóit.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
