Pellengérre állította a náci propaganda a háború borzalmait leíró Erich Maria Remarque-ot
2023. szeptember 25. 19:05 Múlt-kor
Az 53 éve, 1970.szeptember 25-én Svájcban elhunyt Erich Maria Remarque a 20. század legsikeresebb írói közé tartozott. A háború, amelyet átélt, soha nem hagyta nyugodni. Az apokaliptikus élmény számos művének gerincét adta, így az egyik leghíresebb regényének, a Nyugaton a helyzet változatlan címűnek is, amelyet később a hatalomra jutó nácik a tűzre vetettek.
Írópalántából katona
A római katolikus munkáscsaládba született Erich Maria Remarque 16 évesen ragadott először tollat, esszéket és verseket vetett papírra. Az írás és az irodalom gyönyörei azonban hamar tovatűntek, amikor a 18 éves fiatalembert besorozták katonának.
A kiképzése után, 1917 nyarán az ifjú az első világháború poklának egyik mélységes bugyrában, a nyugati hadszíntéren találta magát, ahol 1917. július 31-én súlyosan megsebesült a bal lábát, jobb kezét és a nyakát felszaggató repeszdaraboktól.
A sebesülés Remarque számára igazi szerencse volt a szerencsétlenségben, mivel az incidenst követően egészen a háború végéig kórházban ápolták, így harci cselekményekben már nem kellett részt vennie. A véres kataklizmából azért látott és tapasztalt annyit, hogy később hiteles és plasztikus leírást tudott róla adni. Remarque sorstársaihoz hasonlóan soha nem tudott szabadulni a vérengzéstől és annak borzalmaitól, azokhoz tartozott, akik megmenekültek a golyóktól, de megnyomorodtak a háborútól.
Remarque megpróbált visszatalálni a hétköznapi életbe. Egy ideig általános iskolai tanárként dolgozott, majd üzletkötőként, könyvtárosként és újságíróként kereste a kenyerét. Első művét Álomzug címmel 1920-ban adták ki, majd ezt követte a két nő között őrlődő világháborús veterán és ex-autóversenyző története, az Állomás a horizonton című regény, amelyet egy sportlapban, folytatásos formában adtak közre 1927-ben.
Igazi hírnévre az 1929-ben megjelenő Nyugaton a helyzet változatlan című háborúellenes regényével tett szert, amely mind a mai napig az író legismertebb művének tartanak számon.
Remarque tulajdonképpen már 1927-ben elkészült a regénnyel, de a kiadók eleinte nem láttak túl nagy fantáziát benne, úgy gondolták, hogy majd’ tíz évvel a háború lezárása után az emberek inkább felejteni akarnak, és nem igazán érinti meg majd őket egy történet az első nagy világégésről. Rosszul gondolkodtak: a regényt hatalmas érdeklődés övezte, és kapott hideget és meleget is.
A Remarque által pátosz és emelkedettség nélkül bemutatott Nagy Háború, amelyben a résztvevő katonák részére a patkányok, az éhség, és a testi szükségletek kielégítése ugyanolyan fontos volt, mint a fegyveres helytállás, sokakban megrökönyödést keltett. A regényt leghevesebben Remarque honfitársai támadták, mondván, hogy az besározza a német háborús hősöket, és azok hősies helytállását, illetve eltúlozza a háború borzalmait.
Remarque valóban nem klasszikus hősöket teremtett. A lánglelkű, acélsisakos héroszok helyett, akik önzetlenül adják életüket a hazáért, az iskolapadból a frontra küldött, még félig gyermek frontkatonák sokszor prózai küzdelmét helyezte a középpontba. A kritikusok hada mellett a regénynek rengeteg rajongója akadt, és nem csak Németországban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
