Patkányok és csótányok voltak az amerikai hadifoglyok társai a „Hanoi Hiltonban”
2019. október 10. 08:36 Múlt-kor
A pokoli börtön végnapjai
Az Észak-Vietnám és az Egyesült Államok által 1973-ban megkötött tűzszünet nyomán az akkor a Hỏa Lò-ban lévő 591 amerikai foglyot átadták hazájuknak.
David Gray százados, a légierő pilótája később felidézte, hogy csupán akkor könnyebbültek meg, amikor az őket hazaszállító repülő pilótája bejelentette: „Gratulálok, uraim – elhagytuk Észak-Vietnámot.”
Volt azonban olyan fogoly, aki később visszatért a Hanoi Hiltonba: John McCain a későbbiekben több alkalommal is Vietnámba látogatott családjával, hogy megpróbálja feldolgozni az átélt szenvedéseket.
A komplexumot egészen az 1980-as évek közepéig használták, főként politikai foglyokat tartott itt az ekkor már az egész országot irányító hanoi rezsim. Az utolsó foglyok egyike Nguyễn Chí Thiện költő volt, akit rabtársaival együtt 1985-ben szállítottak át egy másik börtönbe.
Mire McCain és családja első ízben visszatért, már nem a börtön látványa fogadta őket: nagy részét az 1990-es években elbontották, és lakóházak épültek a helyén. A komplexum egy része múzeumként üzemel tovább, az itt látható kiállítás azonban markánsan eltér a történelmi valóságtól.
A múzeum legfőképpen a francia korszakot mutatja be, köztük a guillotine-nal felszerelt kivégzőtermet, illetve azon cellákat, ahol neves vietnámi forradalmárok raboskodtak. Az épületrész hátsó szakaszában van egyetlen helyiség, amely beszámol az amerikai foglyokról.
Itt semmiféle utalás nincs a válogatott kínzásokra, ehelyett a „kedves bánásmódot” hangsúlyozza néhány fényképpel, amelyen a börtönudvaron kosárlabdázó, illetve biliárdozó amerikaiak láthatók.
A teremben még egy pilótaruha és egy ejtőernyő is ki van állítva, amelyek a felirat szerint John McCainéi voltak – ezek azonban kétségtelenül hamisítványok.
„A pilótaruhámat úgy vágták le rólam, amikor a börtönbe szállítottak” – mondta el a kiállítás kapcsán McCain. „A »múzeum« kiváló propagandalétesítmény, amelynek vajmi kevés köze van a valódi eseményekhez, amelyek a falai között történtek.”
Mindazonáltal a szenátornak bizonyos mértékben sikerült feldolgoznia a Hỏa Lò-ban töltött borzalmas éveket.
„Negyven év távlatából, ahogy visszatekintek erre az élményre, akár hiszik, akár nem, részben vegyes érzések kavarognak bennem arról, milyen nehéz időszak is volt” – mondta 2013-ban. „Ugyanakkor a baráti kötelékek és a rabtársaim iránti szeretet maradnak a legtartósabb emlékei rabságom öt és fél évének.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
