Paranoia, depresszió, családgyilkosság: 9 őrült uralkodó a történelemből
2019. július 5. 19:31 Múlt-kor
I. Péter (1682–1725), saját fiának gyilkosa
Péter orosz cárként környezete szerint rendkívül dinamikus és energikus személy volt, ám ahogy a Romanov-dinasztiától megszokott, nagyon kemény és erős jellem is. Gyakran írták le kiszámíthatatlannak és hóbortosnak is, majd egyre kíméletlenebbé vált az idő múlásával.
Gyengédséget vagy érzelmeket senki iránt nem mutatott, elődeit is túlszárnyalta e tekintetben, széles körben ismert tulajdonsága volt az indokolatlan kegyetlenség. Különcségét az alattvalók már uralkodásának korai éveiben felfedezték, amikor külföldi utazásra indult, ami egy szokatlan és veszélyes vállalkozásnak számított a korszakban.
Egyik úti célja Anglia volt, ahol John Evelyn naplóírónál szállt meg, aki feljegyzéseivel tetemes mennyiségű információt hagyott örökül az utókorra. Az író házát a cár és kísérete teljesen lelakta, a képeket célpontnak használták lőgyakorlataikhoz, az emeleti szintet pedig hányással és vizelettel terítve hagyták hátra maguk után.
Külföldi útjainak hatására Péter bojárjait, azaz az orosz nemességet rábírta, hogy alakítsák át kinézetüket nyugati minta szerint. Felsorakoztatta őket, és saját maga nyírta le szakállukat, ellenszegülés esetén pedig tömeges kivégzésekkel példát statuált, ezeket szintén ő maga hajtotta végre.
Nem csupán a politikai kör öltözködését reformálta meg, de elrendelte Szentpétervár városának építését is, szintén nyugati stílusban, mit sem törődve azzal, hogy a terület jelentős részét mocsár övezi, mely a munkások ezreinek életét követelte.
Az észszerűségből fakadó ellenszegülést és kritikát sem bírta tolerálni még saját fiától sem, akit halálra is ítélt, viszont rövid időre a cárevics Bécsben menedékre lelt. Sajnos a biztonságos környezetből sikerült a cárnak fiát hazacsábítani, így Alekszej cárevics az orosz börtönben bántalmazás és kínzás következtében elhunyt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
