Paranoia, depresszió, családgyilkosság: 9 őrült uralkodó a történelemből

2019. július 5. 19:31 Múlt-kor

II. Rudolf (1576–1612), a depressziós császár

Rudolf mentális gyengesége ellenére több uralkodói címet is viselt, így regnált német-római császárként, Ausztria főhercegeként, valamint cseh és magyar királyként is, ráadásul a reneszánsz művészetek igazi mecénásaként tartották számon saját korában.

Uralkodása során az egyik legkomolyabb kihívás számára a katolikusok és protestánsok közti vallásháború volt, mely a német terültek lakosságában meghasonlást okozott, ráadásul szembe kellett néznie a három részre szakadt Magyarország Habsburg-ellenes táborának lázongásaival és a folyamatos török betörésekkel is.

Ugyan szóban kihirdette uralkodása kezdetén a vallásszabadságot, mégis szembefordult a protestánsokkal, ami arra sarkallta az érintett hercegeket, hogy szövetségbe tömörüljenek, létrehozva a Protestáns Uniót. Rudolf hajlamos volt az erős hangulatingadozásokra, a dühkitörésekre és a depressziós rohamokra.

A nehezebb időszakok alatt például prágai kastélyában intézkedés helyett inkább elzárkózott a külvilágtól. A dinasztia felismerte a veszélyt, melyet Rudolf mentális zavarai a birodalom egységére nézve hordoztak, így testvérét, Mátyást helyezték a trónra, ami Rudolf üldözési mániáját csak tovább táplálta.

1. Nero (Kr. e. 54-68), az anyagyilkos
2. VI. Károly (1380–1422), az üvegtestű francia király
3. II. Rudolf (1576–1612), a depressziós császár
4. I. Musztafa (1617–1618; 1622–1623), a paranoid szultán
5. Krisztina (1644–54) svéd királynő és a férfiruhák
6. I. Péter (1682–1725), saját fiának gyilkosa
7. I. Pál (1796–1801), az anyai elnyomás alatt
8. IV. György (régens 1811–20; király 1820–30), a képzelt angol hős
9. II. („Őrült”) Lajos (1864–1886) bajor király, a mániákus építész