Múlt-kor.hu

Oroszországi leletek írhatják át a magyar őstörténetet

Oroszországi leletek írhatják át a magyar őstörténetet

2015. december 16. 16:11 Szöllősi Mátyás

Volgán átkelő magyarok

2011, Kremencsuk, Ukrajna. Itt rendezték az 1. Magyar Nemzetközi Szimpóziumot, ahol olyan leletanyagok kaptak nyilvánosságot, melyek bizonyítottan uráli, volgai eredetűek; a 9. század második feléből származnak és nyilvánvaló párhuzamot mutatnak a honfoglalás kori magyar leletanyaggal. (A köztudatban ez az Etelköz területe, régészetileg Szubbotyici-horizontnak nevezik a névadó első lelőhelyről.)

És itt jön, ami igazán lényeges: ugyanis az érdekessége és jelentősége a szimpóziumon bemutatott tárgyaknak, hogy összeköttetést és haladási irányt, útvonalat rajzolnak ki az Urál és a Kárpát-medencei tartózkodás között. Vagyis a szinyeglazovói leletek előkerülése után hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az Urál nyugati területéről a magyarok elődeinek elmozdulása egészen más időben és térben zajlott, mint ahogyan azt eddig feltételezték. A korábbi elmélet szerint – az ukrajnai leletek hiányában – a Volgán való átkelés helyszíne és időpontja is bizonytalan volt; Fodor István ezt a 8. század első felére helyezte. Az említett kremencsuki leletek, és azoknak vizsgálata azonban bizonyítottá teszi, hogy a 9. század első harmadánál korábban nincs a magyarok elődeinek megjelenésére utaló jel a térségben.

Miért is izgalmas mindez? Türk Attila az idei ásatáson hangsúlyozta: a legnagyobb nehézséget korábban mindig az Urál és a Kárpátok közötti térség összekötése jelentette. Az Urál térségében már korábban is körvonalaztak „magyar-gyanús” leleteket – ahogy említettük; ez nyelvészeti alapon is logikus térség –, a honfoglalás kori hagyaték megítélése pedig egyértelmű – vagyis a Kárpát-medencei leletanyag. Korábban azonban nem találtak a régészek biztos összekötő kapcsot a két végpont között. Az ukrajnai leletek (illetve a szamarai helyszín, amire később még visszatérünk) előkerülésével azonban végig követhetővé válik a nyomvonal, s az időbeni és térbeni hézagok is kitöltődnek. Ráadásul mindezek az írásos emlékekkel is egyezést mutatnak, például azokkal, melyek a köztudatban is ismertek. Példának álljon itt VII. (Bíborbanszületett) Konstantin császár munkája: A birodalom kormányzásáról (De administrando imperio) .

Mire is utalnak tehát ezek az új felfedezések? Hogy a Volgán való átkelés nagyjából száz évvel később, a 9. század első harmadában történhetett meg, s hogy az etelközi tartózkodás sokkal rövidebb ideig tartott, mint ahogy azt az eddigi vezető elmélet feltételezte. Vagyis akár előfordulhatott, hogy valaki a Volga mentén született, a 9. század elején, és a Kárpát-medencében hunyt el, már a honfoglalást követően. Lényeges még, hogy a térségben élő különféle népek 9–10. századi elhelyezkedése alapján a vándorlásra nem úgy kell tekintenünk tehát, mint egy időben és térben elnyúló szabad kószálásra. Hanem olyan tudatos mozgásra, mely minden bizonnyal a kazár kapcsolatokkal, szövetséggel függ össze.

Türk Attila az ásatási eredményekből kiindulva azt is hangsúlyozta, hogy a legfontosabb kérdés a mai napig: vajon mi indíthatta el a Volgán való átkelés folyamatát. Mi késztetett vagy kényszerített egy népet arra, hogy ilyen komoly vándorlásba kezdjen? Az eddigi régészeti és történeti eredmények alapján politikai, katonai okokra gyanakodnak a régészek. Ezt az is igazolni látszik, hogy nagyjából hasonló típusú területre költöztek. Jelen pillanatban semmi sem igazol például olyan klímaváltozási folyamatokat, melyek ilyen horderejű mozgásra késztethették őket, de persze ez sem zárható ki teljesen.

A legújabb kutatások alapján a politikatörténeti okok egyértelműbbnek tűnnek. Mégpedig a besenyők dél-uráli megjelenése a 8. század legvégén, amit már orosz és kazah régészek jól körvonalaztak a térségben. A kazárok számára a magyarok egy részének áttelepítése a Dnyeper vidékére kiváló védelmi vonalat jelenthetett a szláv törzsekkel szemben (Kijevi Rusz). Ez egyébként nagyjából száz évvel később a besenyőkkel is lezajlott, amiről írott forrás is van. Nem ismeretlen ez a fajta gondolkodás- és cselekvési mód a Kárpát-medencében sem – elég, ha a kunokra és az egyéb, betelepített katonai segédnépekre gondolunk. Logikusnak tűnik tehát, hogy a magyarok egy része, kazár szövetségben, átköltözhetett a Volga túlsó, nyugati felére.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Oroszországi leletek írhatják át a magyar őstörténetet

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2020. ősz: Hiúságunk története

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra