Nixonon a paranoia jelei mutatkoztak
2025. január 23. 09:58 Múlt-kor
A republikánus Nixon szinte játszi könnyedséggel húzta be az 1972-es elnökválasztást, győzelmét beárnyékolta, hogy kampány csapata meglehetősen kifogásolható módon, illegális forrásokból származó információkkal igyekezett lejáratni demokrata riválisát a kampány során.
Nixon elnöksége kifejezetten reménykeltően indult, hiszen az 1972-es megmérettetést utcahosszal megnyerte. Fokozatosan növekvő paranoiája és a médiától való, nem minden esetben alaptalan rettegése azonban karrierje során sokszor kétes útra terelte. Így nem meglepő, hogy Nixon napjainkig az USA egyik legmegosztóbb elnöke.
Nixon elnökön a ’70-es években a paranoia jelei mutatkoztak a „Pentagon-iratok” ügye miatt, bár eredetileg semmi köze nem volt hozzá, hiszen azokat még a demokrata Johnson-adminisztráció idején rendelték meg.
A jelentésben távol-keleti szakértőket kérdeztek meg, hogyan lehetne pontot tenni a vietnámi háború végére. Hosszas mérlegelés után arra a nem meglepő következtetésre jutottak, hogy ezt a háborút az USA nem tudja megnyerni. Nixon elnöksége idején ezt az anyagot titkosították, mivel kampány ígéretei között szerepelt, hogy gyorsan és hatékonyan fogja lezárni a több mint 10 éve húzódó eredménytelen háborút.
Egy szivárogtató viszont átadta az anyag egy részét a sajtónak. Az olyan liberális, baloldali médiumok pedig, mint a Washington Post és a New York Times természetesen kapva-kaptak az alkalmon és közölték a legterhelőbb részleteket.
Akcióban a vízvezetékszerelők
Nixon ezt összeesküvés elméletként értelmezte, mely szerin összefogott ellene a liberális, baloldali média és mielőbbi megbuktatására törekedtek. A hasonló kínos esetek elkerülésére pedig speciális egységet, a White House Plumbers (A Fehér Ház Vízvezetékszerelői) hozott létre, akik megakadályozták a szivárogtatásokat. Kezdetben tényleg a kényes információk napvilágra kerülésének magakadályozása volt a feladatuk, az elnök utasítására azonban egyre kétesebb és kevésbé legális megbízásokat kaptak.
Nixon amerikai katonákkal találkozik Vietnámban
Az egyik ilyen problémás ügy a Demokrata Nemzeti Bizottság Watergate nevű irodájának a bepoloskázása volt. A küldetés teljesítésével öt férfit bíztak meg, akik éppen az utolsó lehallgatókészülékek elhelyezésével foglalatoskodtak, amikor meglepetésként érte őket a zajra felfigyelő éjjeliőr zseblámpájának fénye.
A vég kezdete
A leleplezésből óriási botrány lett, melynek szálai egészen a Fehér Ház elnöki irodájáig értek. Nixon természetesen próbálta menteni a menthetőt és titokban utasította az FBI-t, hogy ne nyomozzon a betőrök kapcsolatai után. Ezzel a lépéssel azonban aláásta hatalmát.
Ellenfelei ugyanis, nemcsak a sajtó berkeiben voltak, hanem a kormányzatban is. Innen kaphatott biztos tippet a Washington Post két riportere, akik aztán saját szakállukra nyomozni kezdtek. Erről tudomást szerezve Nixon gyorsan megpróbálta elvarrni a szálakat, és kirúgta a botrányban közvetlenül érintett munkatársait. Ez viszont a Szenátusban is gyanakvást keltett és 1973 májusában vizsgálatot rendeltek el.
Munkatársai közül sokan tartották a szájukat, egyesek viszont azt vallották, hogy Nixon tudott az ügyről, míg más nevük elhallgatását kérő tanúk azt állították, hogy a betörést személyesen Nixon adta parancsba. A meghallgatások során más kompromitáló részletek is kiderültek: az elnök titokban magnófelvételt készíttet valamennyi fehér házi tárgyalásáról. Az beszámolók szerint a rögzítő azonnal működésbe lépett, amikor valaki belépett az irodájába.
A dühös tömeg a botrány napvilágra kerülése után az elnök közjogi felelősségre vonását követelték.
Ekkor többhónapos jogi huzavona kezdődött a szalagok kiadásáról, amit Nixon megtagadott. A közvéleményt elsősorban az érdekelte, hogy hol vannak a kazetták és pontosan mi van rajtuk? Eredetiek-e vagy megvágott anyagot tartalmaznak? Nixon először vonakodott beismerni az igazságot, állítása szerint csak azért készített felvételeket, hogy egy esetleges lejáratási kísérlet esetén tudjon védekezni. Ezen kijelentésével elismerte a felvételek meglétét, a vizsgálóbizottság számára viszont csak olyan változatot engedett át meghallgatásra melyből perceket töröltek. Egyértelmű volt, hogy az elnöknek van mit rejtegetnie.
1974 júliusában a Kongresszus megindította a közjogi felelősségre vonást, és miután legközelebbi támogatói is jelezték, hogy nem fogják támogatni az egyetlen vállalható döntést hozta meg, mikor lemondott.
Így 1974 augusztusában Nixon lett az első elnök az Egyesült Államok történetében, aki önként köszönt le hivataláról. A felelősségre vonást pedig a helyébe lépő volt alelnöke, Gerald Ford kegyelmének köszönhetően kerülhette csak el.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
