Nemzeti cifraszűrtől az éj leple alatt kivágott Rákosi-címerig – 1848-49 és 1956 közös pontjai
2016. június 24. 15:35
Ferenc József és a korona nélküli talicska
A kurátorok kifejtették, hogy a 19. század második felének népi kultúrájának alkotásai tele vannak nemzeti motívumokkal. Ekkor alakult ki az országban a Kossuth-és a Petőfi-kultusz, ami – amint az a kiállításon is látható – tárgyi szinten is jelentősen éreztette hatását. Gyakorlatilag nem találunk olyan mesterséget, amelynek művelői az általuk készített alkotásokkal ne járultak volna hozzá a két történelmi személyiség kultuszának elterjesztéséhez. A kultusz egyik sajátos tárgyi manifesztációját jelentették a Kossuth-bankók különböző textilanyagokon, többek között ingujjvégeken és kendőkön megjelenő motívumai.
Egyedi története van a Ferenc-csatorna (ma Duna-Tisza-Duna-csatorna) kijavításának céljából megépített öntözőcsatorna kiásásakor használt, mindkét oldalán korona nélküli címerrel díszített talicskának. Az öntözőcsatorna felavatásakor ugyanis jelen volt Ferenc József is, a munkálatokat pedig az olasz egység általa halálra ítélt hőse, Türr István vezette. Úgy tűnik, a királyban ekkor már nem keltett nagy megütközést a nemzeti ellenállást jelképező talicska, vagy ha igen, ezt diplomatikusan sikerült eltitkolnia. A kurátorok emellett egy, 1956-ban a Szegedi Nemzeti Színház erkélyére kitett, Kossuth-címerről készült festményt is bemutattak, amelyről kiderült, egy Sztálin-portréra festették rá.
Kedves Gyula felvetette, mennyire lehetett tudatos a nemzeti jelképek használata. A kurátor szerint sok esetben nem beszélhetünk tudatos szimbólumhasználatról, ám a nemzeti jelképek népi kultúrába való beépítése mindenképpen arra utal, hogy ezen szimbólumok beleivódtak az emberek gondolkodásába. A tudatos jelképhasználatra is találunk azonban számos példát: ilyen többek között Hevesi Benedek nemzetőr, későbbi országgyűlési képviselő az 1850-es években, várfogsága idején készített, részletesen kidolgozott címeres fafaragványa.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
