Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott

2021. május 13. 16:49 Múlt-kor

A „toleráns” szerzetes

Az eredeti szövegekre az utóbbi időben több figyelem irányult. 2015-ben például Kathryn A. Montalbano, az amerikai Appalachian State University adjunktusa Félreérteni a mongolokat: Kultúraközi kommunikáció három 13. századi ferences úti beszámolóban című cikkében összehasonlítja János barát, valamint a flamand Rubruk János (Willem van Robroeck) és a szintén itáliai Montecorvino János (Giovanni da Montecorvino) misszionáriusok keleti útjairól született írásait és leveleit, a katolikus egyház és a keleti birodalmak első kommunikációit megvizsgálandó.

Montalbano végkövetkeztetésében arra jut, hogy mindhárom szerzetes, bár erősen próbára lettek téve útjuk során, végső soron hitében megerősödve tért haza annak végén. Azt is megjegyzi továbbá, hogy Plano Carpini János a három szerző közül a legtoleránsabb a mongolok idegen szokásai és vallási gyakorlatai iránt. Tény az is, hogy ez a háromból a legkorábban íródott beszámoló – lehetséges, hogy az idő múlásával a ferencesek egyre kevésbé voltak hajlandók ugyanolyan nyitottsággal közelíteni a mongolok felé, és emiatt egyre hevesebb kritikával és részrehajlással számoltak be róluk.

Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy János barát írása nyolc fejezetében a mongolok dicséretét zengné. Amellett, hogy beszámol vallási szokásaikról és világnézetükről, valamint kollektív „karakterükről”, sok szót ejt hadviselési formáikról, hadrendjükről, és a legyőzöttekkel és foglyokkal szembeni kegyetlenkedéseikről is. Külön fejezetet szentel továbbá annak, hogyan lehetne a mongolokat csatában legyőzni.

János barát nem fogja vissza magát, amikor „rossz” tulajdonságaikat írja le, és az is látszik leírásából, hogy amíg körükben tartózkodott, egyáltalán nem bízott vendéglátóiban. Emellett – jó okkal – féltette tőlük Európát is: már a bevezetőben megjegyzi, „attól félek, közvetlen veszélyt jelentenek Isten egyházára.”

A mű negyedik fejezetében János barát nagy részletességgel írja le a különféle kegyetlen büntetéseket, amelyeket a mongolok egymásra rónak ki, valamint azt, hogy milyen előszeretettel végeznek a kívülállókkal. Ezek a leírások azt a célt is szolgálták, hogy az olvasók hitelt adjanak az ő, valamint a pápa félelmeinek a keleti fenyegetést illetően.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2022. ősz különszám: Lenyűgöző történeteink

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra