Múlt-kor.hu

„Nem vagyok én apáca!” Árpád-házi Boldog Erzsébet kalandos élete

„Nem vagyok én apáca!” Árpád-házi Boldog Erzsébet kalandos élete

2021. december 7. 14:25 Kanyó Ferenc

A több évszázadon át uralkodó Árpád-ház szentek és boldogok sorát is adta az egyháznak. Eleinte elsősorban férfiakat, utóbb már nőket is. A legismertebbek Szent Margit és Szent Erzsébet, alább azonban egy másik Erzsébetnek, Árpád-házi Boldog Erzsébetnek az életére vetünk egy pillantást. Előélete alapján aligha gondolta volna bárki, hogy később boldoggá avatják. Korának igazi botrányköve volt, amikor megszöktette magát a kolostorból, hogy elnyerje szíve választottját.

Kislányként a zárdában

Erzsébet 1255 körül született, V. István (1270–1272) és Kun Erzsébet lányaként. Pontos születési évét nem ismerjük, az viszont apja 1265. évi okleveléből kiderül, hogy az idő tájt már a Nyulak szigeti domonkos apácakolostor lakója a nagynénjével, a később szentté avatott Margit hercegnővel együtt. Állítólag négyéves kora óta élt az apácák között, ha ez igaz, akkor Erzsébet volt a későbbi királyi pár második lánya.A szülei előtt vélhetően Margit példája lebegett, aki háromévesen került a később róla elnevezett sziget kolostorába.

A későbbi V. István számára alighanem presztízsértéke volt annak, hogy nemcsak az apja, hanem ő is képes arra, hogy egy lányát felajánlja a domonkos apácakolostor számára. Erzsébetet 1263-ban 8-9 évesen szentelték apácává (életkorával túl-, illetve alulszárnyalta még a híressé vált nagynénjét is). Az apja és a nagyapja közötti viszályok nem hagyták érintetlenül a családját, hiszen anyja és testvérei az 1264–65. évi belháborúban IV. Béla (1235–1270) fogságába estek. A Nyulak szigetén élő apácák azonban megúszták a közvetlen harci cselekményeket, Margit még szerepet is vállalt a két fél kibékítésében.

Erzsébet kolostori életéről keveset tudunk. A fennmaradt forrásokból értesülünk arról, hogy Erzsébet, amikor még kislány volt, a nagynénjét imádkozás közben úgy zavarta meg, hogy megveregette Margit hátát, miközben az ciliciumot, azaz szögekkel kivert övet viselt. Bár a nagynénje megfeddte ezért, a XVI. század elejéről fennmaradt magyar nyelvű Margit-legendából úgy tűnik, hogy követte a később boldoggá, majd szentté avatott rokon példáját, és a legalantasabb kolostori feladatokat is elvállalta.

A legendának ez a változata szinte Margit mellé emeli Erzsébetet. Hevenesi Gábor jezsuita pap az 1695-ben megjelent Régi Magyar Szentség című munkájában külön fejezetet szentelt V. István lányának, akiről azt írja, hogy életének második felében pápai utasításra elhagyta Magyarországot, hogy Nápolyban éljen testvérének, Máriának a közelében, ahol 1285-ben hunyt el. Legfontosabb erényei egyikeként az alázatosságot nevezte meg.

Hívogató Szerbia

A történeti forrásokból megismerhető Erzsébet karaktere igen jelentős eltéréseket mutat ahhoz az ideálképhez, amelyet Hevenesi kurta életrajza vázolt fel. Érdemes megemlíteni, hogy Margit 1270-ben bekövetkezett halála után meginduló szentté avatási eljárás keretében az elhunyt királylány ügyében vizsgálódók Erzsébet vallomását is lejegyezték, és ez a szöveg szerencsére fennmaradt. Bár sok mindent nem árul el a személyiségéről, igen ritka dolognak számít, hogy egy Árpád-házinak a saját szavai fennmaradjanak. Vallomásából annyi mindenképp kiderül, hogy ő Margitnak tulajdonította egyszer a lázának, egyszer pedig a torokgyulladásának az elmúlását.

Nagynénje halála után ő maradt a kolostor legelőkelőbb lakója, talán ezért is lett a margitszigeti nővérek vezetője. V. István és IV. (Kun) László (1272–1290) idejéből több oklevél maradt fent, amelyekből kiviláglik, hogy Erzsébet tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a kolostor birtokai és jövedelmei számottevően gyarapodjanak.

A kolostori karriert azonban alaposan kettévágta egy szerbiai látogatás, amelynek komoly diplomáciai következményei lettek. Geórgiosz Pakhümerész bizánci történetíró az alábbiakat jegyezte le az esetről: „a szerb [Milutyin István] előzőleg tulajdon testvérbátyja, [Dragutin] István feleségének a nővérét, aki egyben a [bizánci] császár feleségének a nővére is volt, a magyar király leányát, amikor Szerbiában tartózkodott, jóllehet az apácafátyolt is felöltötte, parázna módon magáévá tette.” Egyetlen olyan személyt ismerünk, aki a bizánci császárné és a szerb királyné nővéreként apácafátyolt viselt, ez pedig Erzsébet volt.

A híradás szerint Milutyin Istvánnak (II. Uros István néven Szerbia királya 1282–1321 között), a szerb király testvérének megtetszett a magyar hercegnő, ezért elvette feleségül. Vélhetően a dinasztikus kapcsolatok is fontos szerepet játszottak a döntésben. A házassággal azonban több probléma is volt: legelőször természetesen az, hogy Erzsébetet kötötte a fogadalma, de akadt más probléma is. Történetesen az, hogy Milutyin házasemberként vette maga mellé az Árpád-házi királyleányt, és csak az új felesége kedvéért bocsátotta el magától a régit.

Az már csak hab volt a tortán, hogy Erzsébet katolikus, Milutyin viszont ortodox volt, így a helyi egyház finoman szólva sem nézte jó szemmel az új frigyet. Ráadásul mindkét egyház tiltotta azt, hogy valaki elvegye a testvére házastársának a testvérét: Erzsébet testvére, Katalin Dragutin Istvánnak, Milutyin István bátyjának volt a felesége.

Az anyakirályné, hogy a nagyobb botrányt elkerülje, a pápához fordult utólagos felmentésért megígérve azt, hogy Milutyin és Szerbia is Rómának fogja elkötelezni magát, ám erre végül nem került sor. Ennek leginkább az volt az oka, hogy a helyi egyháznak sikerült akkora nyomást gyakorolnia az uralkodóra, hogy az elbocsássa Erzsébetet, vagy pedig maga Milutyin unt rá a feleségére, és látott meg egy még hasznosabb szövetségest a bolgár cár személyében, akinek elvette a lányát.

A fentiek időpontjáról közelebbit egyelőre nem tudunk mondani. Lehetséges, hogy 1286 előtt történt az eset, mivel Erzsébet néhány évre „eltűnik” az oklevelekből, ugyanakkor az ellene később megfogalmazott vádak közül kihagyják a Szerbiában történteket, amelyek pedig „magas labdának” számítottak volna a kortársak szemében. A magyar hercegnő mindenesetre úgy tűnik, hogy visszatért a margitszigeti kolostorba.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

„Nem vagyok én apáca!” Árpád-házi Boldog Erzsébet kalandos élete

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2022. ősz: Megrázó másnapok

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra