Nem hivalkodott vagyonával, 86 évesen halt meg Al Capone utódja, a „valódi keresztapa”
2021. április 27. 16:56 Múlt-kor
Tony Accardo trónra lépése és uralkodása
A Valentin-napi mészárlás nagy felhördülést okozott még a bűnözéséről hírhedt Chicagóban is, és az addigiaknál jóval erélyesebb fellépést váltott ki a hatóságokból. Ezzel ráadásul nem értek véget a Chicagói Galeri megpróbáltatásai: 1931-ben Al Caponét letartóztatták, 1932-ben pedig el is ítélték adóelkerülés vádjával, 1933-ban pedig véget ért a szesztilalom. Miután az alkoholos italok árusítása visszakerült a törvényesen működő vállalkozások kezébe, a chicagói maffiának egyszerre kellett új bevételi forrást és új vezetőt is találnia.
Accardo ekkoriban vált saját utcai galerijének kápójává, amivel egyre fajsúlyosabb személynek számított a szervezet egészén belül is. Arra azonban még nem állt készen, hogy a teljes chicagói szervezet felett átvegye az irányítást.
Egy időre Capone unokatestvére, Frank Nitti lépett a helyébe, azonban hamar egy nagy figyelmet keltő ügy közepén találta magát: a hatóságok utánamentek a maffia hollywoodi kapcsolatainak, és számos vezetőt vádoltak meg kényszerítéssel és uzsorázással. Az ügyben súlyosan érintett Nitti 1943-ban öngyilkos lett. A következő jelentkező Paul Ricca volt, ő viszont hamar rendőrkézen, majd pedig rács mögött találta magát.
Accardo szerencséjére éppen Ricca egyik bizalmasa volt ekkoriban, és a férfi éppen kinevezte őt helyettesévé, mielőtt börtönbe ment. Az 1940-es évek közepére tehát már Accardo volt az, aki a chicagói olasz bűnszervezet napi ügyeit irányította. Amikor Riccát néhány év múlva szabadon engedték, a hierarchiának megfelelően osztoztak is a hatalmon, azaz Accardo visszaengedte őt a főnöki székbe. 1972-es haláláig formálisan Ricca maradt a szervezet vezetője.
Accardo arra használta fel hatalmát, hogy új vizekre evezzen a Chicagói Galerivel, elsősorban a szerencsejátékok világába. A sportfogadásokra fókuszálva átvette az irányítást a különféle versenyekkel kapcsolatos információkat továbbító távíróvonalak felett, így befolyással lehetett a bukmékerek által megadott oddsokra, ezáltal pedig mindig „jó lóra” tehetett.
Az új bevételi források mellett Accardo területileg is kiterjesztette a chicagói olasz szervezet működését. A maffia rövid időn belül rég nem látott mértékben meggazdagodott.
Caponéval ellentétben Accado meglehetősen visszafogott életvitelt folytatott, így ránézésre nem is tűnt tehetős embernek. Ha valaki rákérdezett a foglalkozására, azt válaszolta: „Sörkereskedő vagyok, és nagyon jó vagyok benne.” Feleségével, Clarice-szel két lányuk volt, és két fiút is örökbe fogadtak. A visszafogottság természetesen része volt Accardo figyelemelkerülési stratégiájának: látta, a pénzzel való hivalkodás mennyi kéretlen figyelmet eredményezett a hatóságok részéről Al Capone irányába.
Diszkréciójának köszönhetően Accardo befolyása a szervezett bűnözésre egyszerre volt óriási és láthatatlan. Nem csoda, hogy róla írt könyvében az FBI-ügynök William F. Roemer, Jr. „az igazi keresztapának” nevezi őt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
