Nem fért bele a koporsóba, hát kettéhajtották az elhunytat
2016. szeptember 26. 15:24
Az angliai Dorchester kőbányája mellett a régészek egy 25 éves korában elhunyt római férfi sírhelyére, valamint egy nem mindennapi sajátosságra bukkantak. A tökéletesen megőrződött római túl nagyra nőhet, de valószínűbb, hogy a kétbalkezes kőmívesek elszabták a nyughely méreteit (bár lehet, hogy csupán "újrahasznosították" azt), így az elhunyt nem fért bele a koporsóba: ám a 2000 évvel ezelőtt élt férfi szerettei megoldották a problémát: szó szerint összehajtották a fiatal maradványokat.
A dél-angliai Dorset megyében, a Dorchester melletti kőbányában brit régészek egy ókori római temetőre bukkantak egy egykoron közel 50 fős, virágzó település maradványai mellett. A kétezer éves sírkertben eddig 12 sírhantra bukkantak. Kétségkívül az egyik legizgalmasabb lelet azon 25 éves római maradványa, amely nem fért bele a kicsire szabott kőkoporsóba, így eltemetői lábait visszahajtották.
Minden bizonnyal a koporsókészítők (ám lehet, hogy a családtagok) hibázhattak, hiszen egy átlagos méretű nyughelyet készítettek a kor átlagos magasságánál jóval magasabb, 178 centiméteres férfinek. A baki kijavítására valószínűleg sem idő, sem pénz nem maradt, habár egy ilyen költséges kőszarkofágot csupán egy tehetős család tudta megengedni magának.
A vizsgálatok szerint a férfi 25 éves lehetett, amikor elhunyt, ám addig jó egészségnek örvendett. Habár összesen 12 sírhelyet tártak fel, egyedül neki maradt meg épségben a csontváza, ugyanis a kőkoporsó tökéletesen konzerválta a maradványokat. „A 12 emberi csontvázból 11 esetében szinte nem maradt semmi, ugyanis a talaj túlságosan savas. Azonban egyet megvédett az idő vas fogától a kőkoporsója” – mondta Steve Ford, a Temze-völgy Régészeti Intézetének igazgatója.
„A rómaiaknál a kőszarkofágba történő temetkezés főként Itáliában volt elterjedt szokás, Britanniában valóban igen szokatlannak számított, még fából készült koporsókat is ritkán találni. Egy kőből készült koporsót csupán a legtehetősebb családok engedhették meg maguknak, ráadásul a frissen meghódított területen a beszerzése számos akadályba ütközhetett” – magyarázta Ford.
A szakértők szerint a kis falucskát – talán inkább a tanya megnevezés illene hozzá a legjobban – csupán 30-50 fő lakta két évezreddel ezelőtt, ám már a római hódítás után. Az állatok tartása és terelése végett számos karám és kerítés nyomai maradtak meg, amelyek használatának eredete még a vaskorig nyúlik vissza, holott már Britannia római időszakáról beszélünk. Andrew Liddle, a térség bányászatáért felelős vállalat igazgatója ígéretet tett, hogy a maradványokat a Dorchesteri Múzeumnak adományozzák.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
