Negyven éve mutatták be az István, a királyt
2023. július 2. 10:40 Csatári Bence
A rockopera 1983. augusztusi, királydombi ősbemutatójának már az előkészületei is nagy fejtörést okoztak a kommunista kultúrpolitika számára, zajlottak az ilyenkor szokásos „Húzd meg, ereszd meg!” csatározások az alkotók és a hatalom között. A méltán a XX. század Bánk bánjának tartott zeneművet egyes pártpotentátok legszívesebben betiltották volna, mások viszont felkarolták, s ennélfogva megszületett a Kádár-rezsim legsikeresebb zenés színpadi alkotása fülbemászó dallamokkal, a színpadon pedig óriási személyes és országos drámákkal.
1983 nyarán a második világháborús romokból és építkezési törmelékekből az idők során összeállt zuglói Szánkódombon – amelyet Bródy János keresztelt át Királydombra – egyre többen gyülekeztek, hogy fül- és szemtanúi legyenek a zenés játék nem kis hangerővel zajló próbáinak.
Az Illés-együttes nyitódalát hallva nagyon gyorsan kiderült az érdeklődők számára, hogy a „magyar Lennon–McCartney-páros,” azaz Szörényi Levente és Bródy János készül egy újabb nagy dobásra.
Ezúttal azonban nem egy menetrend szerinti nagylemezzel rukkoltak elő, hanem a hazai rocktörténetben mérföldkőnek számító rockoperával, amelynek dallamait és jeleneteit a kordonokon fürtökben lógó, kíváncsiskodó csoportok élvezhették.
A csészealjról leugró kávéskanál
Pedig a kezdet kezdetén nem volt kikövezve a siker útja. Koltay Gábor filmet szeretett volna rendezni Szent István királyról, de a szükséges pénz előteremtéséhez az állami támogatáson felül előadásokat is kellett tartani, hogy azok bevételeiből kiegészítsék a költségvetésüket.
A film és a hozzá kapcsolódó előadások tervét Nemeskürty István, a Budapest Filmstúdió vezetője támogatta, és megrendelést adott a rendezőnek, ám a „szocialista producer” ezt megelőzően szigorú volt a pártfogoltjához.
Az első négy forgatókönyv-verziót ugyanis elutasította, és csak az ötödiket fogadta el, amely kifejezetten István és Koppány konfliktusát dolgozta fel. A Művelődési Minisztérium Filmfőigazgatósága viszont megálljt parancsolt a forgatókönyvnek.
Ekkor azonban az 1959 óta a filmstúdió élén álló Nemeskürty behívatta magához Koltayt, és indulatosan, úgy rácsapva az asztalra, hogy a kávéscsészealjról leugrott a kanál, azt mondta: „Szeretném én azt látni, hogy valaki ebben az országban megakadályozza egy István királyról szóló filmnek az elkészítését! Ezt akkor is megcsináljuk!”
Ezután a kulisszák mögötti egyeztetések gyümölcseként a Filmfőigazgatóság hirtelen mégiscsak engedélyezte a rockopera filmváltozatának elkészítését. A rendező ettől kezdve kicsit könnyebb helyzetben volt, hiszen az engedélyeztetés után a Budapest Filmstúdiónak már volt némi mozgástere, ő pedig száz százalékosan bírta Nemeskürty István bizalmát.
A cikk teljes terjedelmében a Múlt-kor történelmi magazin 2023. nyári számában olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
