Az első szívátültetéssel sikeresen magára haragította a dél-afrikai rezsimet Christiaan Barnard

2024. december 3. 15:05 MTI

Christiaan Neethling Barnard 1922. november 8-án született egy protestáns holland misszionárius családjában. A szívsebészi pályát azért választotta, mert egyik testvére ötéves korában szívbetegség következtében halt meg.

Dél-Afrikában ő vezette be a nyitott szívműtétet, új típusú szívbillentyűket tervezett, és 1964-ben kiterjedt szívátültetési kísérletsorozatot indított el kutyákon. Az itt elért eredmények bátorították az emberből emberbe történő szívátültetésre.

1967. december 3-án ötórás műtéttel egy autóbalesetben elhunyt 25 éves lány, Denise Darvall szívét operálta át Louis Washkansky 55 éves fogorvos testébe. A páciense ezután még 18 napig maradt életben, halálát a beültetett szerv elleni immunreakciók okozták.

Christiaan Barnard az első sikeres szívátültetést követő évben (1968) (Kép forrása: Wikipédia/ Jack de Nijs / Anefo/ CC0)

Barnard egy hónappal később, 1968. január 2-án egy fehér beteg testébe egy fekete bőrű donor szívét ültette be.

A beavatkozás szakmailag sikeres volt, politikailag azonban hatalmas vihart kavart: Dél-Afrikában, az apartheid rezsim legsötétebb korszakában a fehér közösség bizonyos tagjait mélységesen felháborította, hogy az életmentő orvos nem alkalmazott faji megkülönböztetést.

Barnard sikereinek hatására egyre több orvos próbálkozott a szívátültetéssel. Az általa kifejlesztett sebészi technikát azóta már több tízezerszer alkalmazták és sok ember életét mentették meg vele.

Ma már a betegek 90 százaléka éli túl a transzplantációt, 85 százalékos az egy évi és 70-75 százalékos az öt évi túlélési esély.

A világ leghosszabb ideig, új szívvel élő páciense, Dirk van Zyl, akin 1971 májusában végezték el a műtétet, 23 évvel később halt meg cukorbetegségben. Magyarországon 1992. január 3-án végzett először hasonló műtétet Szabó Zoltán professzor a Semmelweis Orvostudományi Egyetem ér- és szívsebészeti klinikáján.

Barnard professzor (aki 1974-ben az első kettős szívátültetést is végrehajtotta) 1983-ban a kezeit megtámadó ízületi gyulladás miatt kényszerült sebészi munkájának feladására.

Életkedve megmaradt, tudományos munkáját az öregedés problémáinak tanulmányozásával folytatta. Mindeközben homárokat tenyésztett és farmerkedett, vendéglőket nyitott, sőt sci-fi íróként is bemutatkozott.

A sajtó kedvelte, mert mindig hallatott magáról, a hölgyek – idősek és fiatalok – bálványozták, mivel igen jóképű, gazdag és extravagáns volt.

Háromszor nősült és háromszor vált el, öt gyermeke közül a legkisebb 67 éves korában született. A ciprusi Páfosz városában halt meg 2001. szeptember 2-án, 79 éves korában, Ötven út az egészséges szívhez című könyvét olvasgatva.