„Ne hidd, hogy vak vagy bolond voltam” – Donna Rachele, az olasz diktátorné
2020. augusztus 18. 08:27 Andreides Gábor
A bölcs donna
Donna Rachele kevés, ám annál helyzetfelismerőbb politikai megnyilvánulásainak egyike a Fasiszta Nagytanács 1943. július 24-re összehívott ülésével kapcsolatos. Megérezve az összejövetel célját, azt javasolta férjének, hogy tartóztassa le az ellene fordulni készülőket, és ne tegyen eleget a tanácskozást sürgető kéréseknek.
Mussolini nem tette meg. Ismeretes, hogy a tanács a szavazást követően megvonta a bizalmat a fasiszta vezértől. A rendszer megbukott. Donna Rachele a másnap a királyhoz hivatalos Mussolinit szintén keresetlen szavakkal próbálta lebeszélni az államfői kihallgatásról. Férje megint csak nem hallgatott rá. Mussolinit letartóztatták.
Annál nagyobb hatással volt viszont férjére, amikor a nagytanács „árulóinak” megbüntetéséről volt szó. Az egykoron Mussolini ellen szavazó tizenkilenc közül 1944 januárjában ötöt – köztük Rachele vejét, Edda lányának férjét, Galeazzo Ciano volt külügyminisztert – halálra ítéltek és kivégeztek. Rachele Mussolini 1945. április 17-én látta utoljára élve férjét.
A háború végén két kisebb gyermekével letartóztatták, angol fogságba kerültek, majd Ischia szigetére szállították őket. A második világháborút követően megpróbálta visszaszerezni férje holttestét. Ez utóbbi csak 1957-ben sikerült, amikor az olasz kormány döntött a hamvak visszaadásáról.
Tizenegy évvel később újabb súlyos családi tragédia érte: 40 éves korában meghalt legkisebb gyermeke Anna Maria. A politikától továbbra is távol tartva magát fordított gondot férje emlékének ápolására.
Sohasem fogadta el a fasizmus iránt rokonszenvező pártok nosztalgikusai által sugalmazott özvegy királynői szerepet. 1979. október 30-án bekövetkezett haláláig szülőföldjén élt, és továbbra is csak azzal foglalkozott, mint akkor, amikor még Mussolini felesége volt: a házimunkával, földműveléssel.
Nem gyakran beszélt a nyilvánosság előtt. Egyik utolsó televíziós nyilatkozatában unokáival kapcsolatban azt mondta: „Azt hiszem, jó nagymamájuk vagyok, még akkor is, ha túl szigorúnak mondanak.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
